Áttörés a PC-piacon
Az eddigi irodai PC-platform fő jellemzője az volt, hogy ezen egy operációs rendszer működött, amelyet az adott hardver generációra optimalizáltak, és hozzá tartoztak a fejlettségük meghatározott stádiumában lévő alkalmazások. E három szegmens továbbfejlesztése jobbára csak egyszerre – lényegében egymáshoz láncolva – mehetett végbe. Ez azt jelentette, hogy a vállalati rendszerekben az újabb generációra való migráció a gyakorlatban csak „minden, vagy semmi” alapon volt kivitelezhető. A hardver, az operációs rendszer és az alkalmazások egymáshoz láncolt struktúrája idővel megmerevedett, működtetése pedig elviselhetetlen költségekhez vezetett. A probléma javasolt megoldási lehetősége szerint a három összetevőt egymástól elválasztják, majd úgy alakítják át, hogy absztrakt, virtuális felülettel lehessen őket összeilleszteni, ettől kezdve a fejlesztésük, illetve a lecserélésük egymástól függetlenül is végrehajtható.
Az asztali gépek körében – a hardver és a szoftver élettartamának lejártával esedékessé váló – generációváltás eddig csak a mindent, vagy semmit elv szerint mehetett végbe. A sikeres virtualizáció alkalmazásával azonban lehetőség nyílik például arra, hogy az új hardverre átvigyék a régi alkalmazást, azt ott zárt környezetben – egy a régi operációs rendszeren alapuló virtuális gépen – tovább működtessék. Eközben az új hardveren párhuzamosan futtatható lesz az új operációs rendszer, és bármely, hozzá tartozó új alkalmazás. Működését úgy kell elképzelni, hogy vannak régi (például DOS-ra vagy Windows 95-re írt) alkalmazások, amelyek alól egyszerűen kiöregedett vagy karbantarthatatlanná vált a hardver.
Ezeket az alkalmazásokat a virtualizáció révén át lehet vinni egy új gépre, amelyen van egy új (gazda) operációs rendszer (például a legújabb Windows vagy Linux) és ez utóbbihoz illesztett alkalmazáskészlet. Ilyenkor a régi rendszer „vendégként” futtatható egy elkülönített (csak szoftver formájában létező) virtuális gépen. Az ábrán jól látható, hogy az új (gazda) operációs rendszer (Host OS) úgy működteti az oda áttelepített (és vendégként futó) régi környezetet (Guest OS), hogy ehhez igénybe veszi a virtuálisgép-menedzsert. Erről – a már ma is alkalmazható – eljárásról a Gartner azt állítja, túlságosan bonyolult, és a működtetéséhez aránytalanul sok pótlólagos utasítást kell végrehajtani, ez pedig jelentősen visszafogja a gép összesített teljesítményét.
A megoldás a Gartner szerint az lesz, hogy a jövő vállalati asztali PC-je nem használ gazda operációs rendszert, ehelyett egy új kiépítettség válik irányadóvá. A holnap architektúrája alján lesz a hardver (ennek részeként a processzor, az alaplap, a memória és a BIOS), ezt azonban nem a Host OS (a gazda operációs rendszer) futtatja, hanem egy hipervisor nevű – viszonylag egyszerű felépítésű, és csekély sebességveszteséggel futtatható – szoftverréteg. Erre települ a virtuálisgép-menedzser, amely több, elkülönített operációs rendszer alatt futó virtuális gépet is tud működtetni, az oda tartozó alkalmazásokkal, ugyanazon a hardveren. (A virtuális gépet mindig szoftverben valósítják meg.) Ez a változás hozza el a vállalati hálózatokat működtető információs vezető számára azt a paradicsomi állapotot, amikor a beszerzendő új, nagy teljesítményű hardveren akár nagyobb számban is kialakíthat virtuális gépeket, közülük bármelyiket változatos típusú és évjáratú operációs rendszer alatt. Ezeken a virtuális gépeken – működjenek azok bármely, Windows, Linux vagy egyéb operációs rendszer alatt – lehet akár régebbről örökölt alkalmazásokat is futtatni. Ehhez természetesen meg kell határozni, hogy a központi (hardver) erőforrásokhoz melyik virtuális gép – illetve a rajta lévő alkalmazás – milyen sorrendben férhet hozzá. A rangsorolás alapját a processzorok által használt négyszintű prioritási rendszer képezi majd.
Mindez logikusnak látszik, azonban alaposabban megvizsgálva az ügyet, látható, hogy a váltás jelentősen szétzilálhatja a 220 milliárd dolláros éves forgalmú PC-üzletágat. A hipervisorréteg ugyanis a hagyományos operációs rendszer funkciójának a helyébe lép be, ezzel elszakítja egymástól a személyi számítógép korábban elválaszthatatlannak tartott elemeit. Mint a Gartner rámutat: a Microsoft, az Intel, az AMD és az asztali gépeket gyártó cégek érdekei közötti eddigi összhang megszűnik, és egyelőre nem lehet látni, milyen formában áll helyre.
A döntő és ma még nyitott kérdés az, hogy mely cég hipervisor-konstrukciója válik meghatározóvá, vagy ha több ilyen marad a piacon, akkor ezek miként viszonyulnak majd egymáshoz. Az egyik – Xen néven ismert – változatot máris nagy erővel fejleszti a nyílt forrású közösség. Ennek a kezdeményezésnek az ad komoly súlyt, hogy a munkákat olyan rangos intézmény irányítja, mint a Cambridge-i Egyetem számítástechnikai laboratóriuma. Az intézmény honlapján található tájékoztatás szerint a Xen-hipervisor alkalmas lesz arra, hogy a létező Linux-változatok bármelyike (SuSe, RedHat, Debian, Mandrake) alatt létrehozott virtuális gépet működtessen. A Gartner szerint itt az a nagy kérdés, hogy a Microsoft hajlandó lesz-e támogatni olyan Windowst, amelyet Linux-környezetre tervezett Xen-hipervisor révén akarnak működésbe hozni.
A Gartner úgy tudja, a Microsoft legkorábban 2008 második fél évében jelenik meg a saját – nyilván zárt kódú – hipervisorával, ami azt jelenti, hogy az új operációs rendszere, a Vista kezdetben nélkülözni fogja ezt az összetevőt. Ugyanakkor nyitott kérdés, hogy a leendő Microsoft-hipervisor támogatja-e olyan virtuális gép futtatását, amelynek Linux az operációs rendszere. A Gartner – a honlapján megjelentetett értékelés szerint – kettős érdekeltséget lát az Intel esetében a Xen-hipervisor terjesztését illetően. Ebben a szoftverben a processzorgyártó egyrészt a „változás ügynökét” látja, amely megnyitja az utat, hogy a megcsontosodott asztali architektúra helyébe ismét vonzó, új értékelemeket tartalmazó termékeket kínálhassanak a PC-gyártók a nagyvállalati-irodai alkalmazásokhoz, és ezzel gyorsuljon a hardvergeneráció-váltás. Mivel azonban a Xen-hipervisor nyílt forrású termék, ezért jelentősen megkönnyítené a nagy versenytárs, az AMD számára a virtualizációs technikában való megjelenést, amelyre Pacifica nevű processzorának e fél év végéig tervezett bemutatásával tesz kísérletet.
Virtualizáció (ahogyan a Gartner értelmezi): az erőforrások oly módon való összefogása, hogy ezen erőforrások fizikai természete és határa leplezett legyen a felhasználójukkal szemben. Lehet például alkalmazást virtualizálni úgy, hogy az független az operációs rendszer konfigurációjától. Lehet szoftverrel virtuális gépet létrehozni, amely a hardverkonfigurációtól független operációs rendszeren alapul.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.