Perre mennek a kibertulajdonosok

A Second Life egy egyszerű, interneten játszható szerepjátékként indult: a játékos a fantáziája által megalkotott személyiség mindennapjait élhette, a virtuális térben ismerkedhetett, kalandozhatott a több száz négyzetkilométernyi nem létező területen. Idővel azonban valóságos üzletté nőtte ki magát, olyannyira, hogy több szereplő fő bevételi forrását jelenti a játék. Itt van például Jennifer Grinnell esete, aki a való világban bútorok kiszállítását intézte, a Second Life-ban pedig ruhatervezőként „élte” mindennapjait, digitális ruhái között válogathatnak a játékba belépők. Pár hónap sem kellett ahhoz, hogy rájöjjön: négyszer többet keres így, mint valós munkájával, így feladta azt, hogy a virtuális foglalkozására koncentráljon. Egy másik játékos, Second Life-nevén Kim Anubus bevétele is a honlaphoz köthető: virtuális eszközöket készít valós szervezetek megbízásából. Legutóbb a UC Davis Medical Centerrel kötött szerződést, amelynek értelmében egy virtuális klinikát hozott létre a Second Life-on, ahol sürgősségi alkalmazottakat oktat, akikre nemzeti krízishelyzetek alkalmával (például biológiai támadás) van szükség, hogy az orvosi ellátást megszervezzék. A honlapot tehát egyfajta szimulációs szituációkra használják, s ezért egyes szervezetek komoly összegeket áldoznak.

A Second Life már több mint 170 ezer főnek jelenti „második életét”, s meglehetősen meghökkentőnek tűnhet, hogy egy hónap alatt mintegy 5 millió dollár cserél gazdát a játékosok között. A Second Life-ban részt vevőknek külön pénznemük van (Linden-dollár), amelynek persze keresztárfolyama is létezik a valódi dollárral szemben (egy zöldhasú 300 Linden-dollárt ér). A belépési díjon túl bizonyos összegbe kerül az ingatlanvásárlás, a ruházkodás, ugyanúgy, mint a való világban. S persze megindultak az ingatlanspekulációk is; egy nagyobb terület 1250 dollárba kerül, amelyhez még egy havi 195 dolláros fix költség is hozzájön, míg a bérlők 15–75 dollárt fizetnek havonta egy-egy parcelláért. A terület tulajdonosai pedig úgy viselkednek, mint a valóságban, vigyáznak a birtokukra, figyelnek arra, hogy az ott lakók nyugalmát semmi se zavarja meg, segítenek a bérlőknek a beruházásokban. A korán ébredők, így az ingatlanokhoz olcsón hozzájutók nem csekély összeget tehetnek zsebre: a kibervilág legnagyobb birtokosai évente több mint 150 ezer dollárt zsebelhetnek be.

Meglepőnek tűnhet, hogy egyesek olyan ingatlanokért hajlandóak nem csekély összeget fizetni, amelye a valóságban nem is léteznek, ám úgy tűnik, hogy a számítógép képernyőjén megjelenő álomházak sokakat csábítanak vételre. Az egyre reálisabbá váló játékoknak pedig egyre többen válnak a rabjaivá, súlyos esetben akár a munka, a barátok vagy a családi kapcsolatok rovására mehet ez a szenvedély. A résztvevők a felmérések szerint naponta összesen 23 ezer órában élik „második” életüket.

A világhálón fellelhető szerepjátékokban rendszeresen részt vevők száma – durva becslések szerint – legalább tízmillióra tehető, akik havonta legalább 15 dollárt fizetnek ezért, míg a ritkábban bekapcsolódók száma 20 millióhoz közelíthet. S mi a szerepjátékok népszerűségének a titka? Egyfajta szórakozásnak, egyéni vágyak beteljesülésének is tekinthető, csak éppen nem videojátékokban vagy gyufásdobozok gyűjtésében, madárfigyelésben éli ki ezt a szenvedélyét az illető, hanem a szerepjátékban. Kérdés, meddig tarthat ez boom, mikor „ábrándulnak ki” a játékosok a fantáziájuk által megalkotott második életükből, s térnek vissza a valósba? Egyes piaci szakértők szerint a jelenlegi globalizációs folyamatok elől ez egyfajta menekülésként is felfogható, ugyanakkor lehetőségként is. Egyes becslések szerint a kizárólag a kibertérben létező javak – részben illegális – kereskedelme immáron több millió dollárra rúg. A virtuális világ – amely nagy ütemben bővül – is kínál munkalehetőségeket, még ha ez most hihetetlennek is tűnik. S úgy látszik, a való világ bíróinak is bőven lesz feladatuk a kibertér vitás kérdéseinek rendezése terén, főként, hogy a virtuálisvilág szabályai még korántsem olyan kiforrottak, mint a valósé. S persze az sem kizárt, hogy a pénzmosás egyik kiváló lehetőségét látják a kibervilág ügyleteiben a csalók vagy a terroristák, s ez mind azt vetíti előre, hogy a „második” élettér továbbra is virágzik majd.