Bűn és bűnhődés a virtuális világban

Több mint hatmillióan élnek már „kettős” életet. Az avatarok – ahogy például a legnépszerűbb virtuális világ, a Second Life állampolgárait nevezik – egy új identitás, egy megvalósulatlan álom megvalósítása érdekében csatlakoznak az online közösséghez, ahol lehetőségük van emberekkel találkozni, utazni, de olyan cselekedeteket is végrehajtani, amit a valós életben nem is mernének. Ám mi történik olyan esetben, amikor olyat tesznek – éppen azon való felbuzdulásukból, hogy csak „online” cselekszenek –, amely a valós világ törvényeibe ütközik?

A virtuális bűntények számos ország jogszabályaiban már tetten érhetők: Németországban például már olyan eset ügyében vizsgálódnak, amely a Second Life-ban történt pedofíliával kapcsolatos. A hatóságok ugyanis néhány olyan fotóra lettek figyelmesek, amelyek minden kétséget kizáróan szexuális kapcsolatot ábrázolnak egy felnőtt és gyermek között. Jóllehet mindkét karaktert felnőtt hozta létre, a hatóságok úgy tartják, hogy ennek ellenére megszegték a pornográfiáról szóló hatályos törvényt.

Igaz, az erőszak nem a Second Life sajátossága. Hasonló esetek gyakran lelhetők fel a világ legnépszerűbb internetes szerepjátékában is, mint például a World of Warcraftban, ahol számos felhasználó minden további nélkül bevallotta, hogy nem hagyta abba a játékot azt követően sem, hogy többször is virtuálisan gyilkolászott. Két évvel ezelőtt egyébként a japán hatóságok erőszakos cselekedet miatt már letartóztattak egy olyan személyt, aki – még ha virtuálisan is tette meg – az ugyancsak internetes Lineare II. nevű játékban kirabolt és megvert más játékosokat, ráadásul a virtualitás és valóság határán kezdett mozogni, miután a „szerzeményeit” árusítani kezdte immáron valódi pénz ellenében. Pszichológusok és szociológusok is vizsgálták az esetet, abból indulva ki, hogy a két világ összecsúszása többeknél is tetten érhető. Az első szexuális erőszak egyébként még 1993-ban történt a világhálón: az online LambdaMOO közösség egyik tagja olyan alprogramot fejlesztett ki „voodo doll” néven, amelynek során „kibererőszakra” kényszerítette a résztvevőket. Egy hölgyet olyan stresszként ért mindez, hogy elmondása szerint a traumát szinte valóságosként élte meg. Akkoriban egy ilyen eset meglehetősen izoláltnak tűnt, ám mostanra, az online közösségek számának bővülésével viszont egyre gyarapszik a bűntettek száma, a felmerülő kérdések egyre összetettebbek, a megoldás pedig bonyolultabb.

Felvetődhet ugyanis a kérdés, hogy hol van az a határ, ameddig a szereplőknek szabadságot nyújtanak arra, hogy kiéljék fantáziájukat, s hol kezdődik az, ahol már nem megengedett a dolog a vir-tuális világban sem. A Second Life szülőatyja, Linden Labs láthatóan elítéli a gyermekpornográfiát: az online közösségből már kiközösített két szereplőt, egy 54 éves férfit és egy 24 éves hölgyet, mivel szexuális kapcsolatot létesítettek – persze virtuálisan – egymással, ahol egyikük egy gyerek volt. A döntést kisebb felzúdulás követte az oldal egyes felhasználói részéről, mondván, két felnőttről van szó, akik egyszerűen csak szerepjátékot játszottak. Hol az a határ tehát, ahol a fantáziálás már a valós világ törvényeibe ütközőnek számít? A szakemberek szerint a Second Life-ot is a valós élet jogszabályai szerint kell kormányozni, ám felvetődhet a kérdés, hogy mely ország törvényei alapján. A dolog ugyanis korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, hiszen a virtuális világnak nincsenek földrajzi határai, szemben a valós világgal, a résztvevők köre igencsak vegyes, számos országot ölel fel, s korántsem biztos, hogy minden egyes országban hasonló jogszabályok vonatkoznak a pedofíliára, avagy az erőszakra. (FB)