Ha a kereskedő a magyar tőzsde helyett külföldön szeretne eladni, csapdában találja magát, mert a gázt jóval többért viheti ki az országból, mint amennyiért behozta. Az ukrajnai és a horvátországi kiviteli kapacitásdíj például a behozatali háromszorosa, a romániai a hétszerese, illetve a 24-szerese, kilépési ponttól függően. Az sem mindegy, hová exportálna. A Románia és Szerbia felé megadott díj olyan magas, hogy aligha ösztönzi a kivitelt. Ausztria felé alacsony, de onnan hozni érdemes a gázt.
A tarifarendszer éves lekötésre sarkall, szintén behatárolva a mozgásteret. Végül csapda az eladhatalan gáz hazai tárolása is, mert a gázt csupán betárolni könnyű, kivenni már nem.
Úgy tűnik, az út a CEEGEX és az export helyett az FGSZ Földgázszállító Zrt. által működtetett kereskedelmi platformra, az NFKP-ra vezet. Ezt a nagynyomású gázrendszer egyensúlytalanságainak megszüntetésére hozták létre, de köthetők rajta másnapi, kereskedelmi, vagyis teljesen tőzsdeszerű ügyletek is. Igaz, napon belüli kereskedés nincs. Forrásunk szerint az pezsdítené a gázkereskedelmet, ha a gáz „határátlépésének” tarifája egységesedne, sőt, ha a tarifák használata helyett tenderen dőlne el a határkapacitás költsége, ugyanúgy, mint az árampiacon. Most csak az el nem adott kapacitásokra, vagy túljegyzések esetén van tender.
Felvetéseinkre az FGSZ-nél közölték: a kilépési pontok országonkénti tarifái között az országok eltérő tarifaszabályai, és az egységes szabályozás hiánya miatt van nagy különbség. Szintén a tarifaszabályok miatt nem azonos a gáz tárolói be- és kilépési pontjának tarifája, és napon belüli kapacitást sem lehet felkínálni. 2015 októbere után várhatóan majd lehet. A tarifákat a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) elnöki határozata szabja meg.
A MEKH-től kapott válasz szerint a hivatal a romániai kiviteli kapacitás magas árában figyelembe vette, hogy az érintett vezeték kapacitását tenderen lekötötték. Így vezeték beruházás piaci alapon megtérül, a költségei pedig nem terhelik a hazai fogyasztókat a rendszerhasználati díjakon keresztül. A szerbiai vezeték díját úgy kellett meghatározni, hogy az ne versenyezzen a korábbi tranzitszerződésekkel. A MEKH elutasította, hogy az árszabályozás terelné a kereskedőket, hogy hová exportáljanak.
Uniós előírás, hogy a tarifákat költségalapon kell meghatározni, hogy azokat a szabályozó hatóság állapítsa meg, és hogy azokon alapuljon a kapacitáselosztás. Ám egy 2013-as szabályozás szerint a határkeresztező kapacitásokat majd aukción kell kiosztani, ám a kiinduló ár akkor is hatósági lesz. Magyarországon is ez lesz az általános, de megmarad a hatósági díjmeghatározás is. A MEKH szerint itt (és az EU-ban) azért nem oszthatók ki kizárólag aukción a kapacitások, mert mások az áram és a gáz kapacitáselosztási rendszerei.
Papíron sokkal több gáz cserél gazdát
Érdeklődésünkre egy másik gázkereskedő a ki- és belépési tarifák mértékét nem tartotta mérvadónak meghatározónak a CEEGEX szempontjából, mert egy gáztőzsdén papíron ötször-hatszor több szénhidrogén is gazdát cserél, mint ténylegesen. Csak annyi gáz kell, hogy az a kereskedő, aki egy kereskedési nap végén bennragadt az ügyletével, hozzájuthasson a gázárhoz. Többek szerint az lendítené fel a CEEGEX-et, ha a kisebbségi tulajdonosa lehetne a Gazprom, amelynek rengeteg gáza van.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.