Nem lehet tudni, ki újítja fel a Dunaferr I-es kohóját

Az átadás tervezett időpontját a Dunaferr vezetése most februárban megerősítette az akkor kötött bérmegállapodás részeként. Egyúttal jelezte, hogy e dátum alól kivételt jelentenek a vis maior esetek, továbbá a tulajdonosok és a menedzsment által előre nem ismert, hatáskörükön kívül eső események.

A Világgazdaság érdeklődésére Mezőközy András, a dunaújvárosi társaság HR igazgatója azt mondta: „minden erőnkkel azon vagyunk, hogy tartsuk a szeptember elsejei határidőt, ez elemi érdekünk is, és az átadás más kötelezettség-vállalásunkkal is összefügg”. Arra viszont nem válaszolt – mondván, ez üzleti titok –, hogy mely társaság végzi a felújítást, sőt, még arra sem, hogy egyáltalán kötöttek-e szerződést egy másik kohófelújítóval.

A Dunaferrnek két kohója van, ezek képviselik a termelési lánc úgynevezett folyékony fázisát. A gyártás alapanyagául szolgáló, nagy energia-felhasználással előállítható bramma egy részét már egy ideje a társaságot ellenőrző csoport ukrajnai gyárából, Alcsevszkből szállítják. A Dunaferrnél rendre felmerül az aggodalom, hogy végleg megszűnhet a folyékony fázis, ami miatt sokan az utcára kerülhetnek. Ilyen bejelentés nem volt, olyan viszont igen, hogy a fejlesztés hangsúlya nem a folyékony fázison, hanem a hengerlésen lesz. Egyesek szerint kérdéses az ukrajnai alapanyag-import gazdaságosság. Az anyagköltség a 2012-es árbevétel 81 százalékát tette ki a még működő I-es kohóval. A Kassai Vasműnél az arány 71 százalékos volt 2012-ben.