Orosz gáz: nincs alternatíva

Sem európai, sem távolabbi forrásból nemigen lehet a mostaninál kedvezőbb feltételekkel kielégíteni a földrész, így a hazai gázigényeket sem a GKI Energiakutató igazgatója szerint. Igaz, egy ilyen törekvést sem a gázárak, sem az ellátásbiztonság nem indokol

B. Horváth Lilla

2014.03.31, 05:00

Aligha rendeződnek át érdemben Európa – és benne Mgyarország – gázpiaci kapcsolatai Oroszországgal, amely tavaly is hatalmas, 160 milliárd köbméter földgázt adott el a földrészen – véli Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezető igazgatója. Az import átalakítására ugyanis nem kínálnak komoly lehetőséget sem a belső adottságok, sem a földrészen kívüli beszerzési források, de a szakember szerint egyébként sem ez gázáellátásunk kérdésének helyes megközelítése. Az elmúlt 5-6 év adatai alapján Magyarországra egyáltalán nem érkezik rosszabb feltételekkel, vagy drágábban a gáz, mint a visegrádi országokba és Romániába, esetleg más nyugati országokba. Szó sincs tehát arról, hogy átok lenne az orosz gázimport, ahogyan az mára erősen beivódott a köztudatba. (Igaz, egyes nyugati országok nálunk valóban olcsóbban kapnak orosz gázt, de a velük való összehasonlítást megnehezíti, hogy az Északi Áramlaton importálnak, amelynek a lefektetésébe is beszálltak, vagyis más árképlet alapján vásárolnak.)

Mindazonáltal, ha sorra vesszük Magyarországnak az orosztól eltérő importlehetőségeit, kiderül, hogy Európából nagy valószínűséggel csak más felhasználóknál megmaradt, szintén orosz eredetű terméket szerezhetünk be. Annak kicsi az esélye, hogy idáig eljusson a valóban olcsóbb, norvég gáz és a Déli Áramlaton várt gáz sem ígérkezik a mostaninál sokkal olcsóbbnak, hiszen a jelenleginél hosszabb, és kacskaringós vezetéken érkezik majd, ami pedig növeli a költségeket. Mellesleg ez is orosz gáz lenne.

Nem túl nagyok a hazai gáztermelés lehetőségei sem, ráadásul a szabályozás változása és esetleges tartalékolási szándéka is arra ösztönözheti a Molt, hogy fogja vissza termelését. Míg 2011-ben még 1,9 milliárd köbméteres volt a hazai gáztermelés, 2012-ben már csal 1,2 milliárd körüli. Így azután hiába csökkent az ország gázigénye a 2008-as csúcsév 14,8 milliárd köbméteréről mostanra 10 milliárd köbméterre, ezen belül az import aránya nem tudott mérséklődni.

Hegedűs Miklós szerint annak még kisebb az esélye, hogy távolról, cseppfolyós formában hozott gázzal elégítsük ki a hazai igényeket. A terméket már eleve megdrágítja a cseppfolyosítás, majd a visszagázneműsítés, és egyelőre hiányoznak az európai exporthoz szükséges amerikai, és a cseppfolyós gázt fogadó kapacitások is a térségünkben. Igaz, hogy Barack Obama amerikai elnök a napokban az USA európai gázeladásának lehetőségéről beszélt, mégis nehezen hihető, hogy az Egyesült Államok, mint nagyhatalom ki akarjon árusítani egy ilyen stratégiai terméket, ezzen javítani akarja riválisai versenyképességét ahelyett, hogy inkább magának tartalékolná a gázt.

A baj a forint/dollár árfolyam

Hegedűs Miklós szerint egyébként is hibás dolog a politikai események alapján erőltetetten meggyőzni a közvéleményt arról, hogy ellátásbiztonsági problémák lehetnek, majd szintén nem túl reális megoldások felvázolásával megnyugtatni a lakosságot.

Probléma persze van, csakhogy egészen más természetű. Ez pedig az, hogy néhány éve folyamatosan romlik a forint/dollár árfolyam, és e téren a GKI Energiakutató várakozásai szerint 2020-ig nem is igen lesz kedvező változás. Az árfolyam alakulása viszont egyre jobban drágítja az importot.