Az orosz exportlehetőségek beszűkülése a magyar gazdaságnak is árthat

Energiamixünk alakulásának azonban sajnálatos aktualitást ad az ukrajnai válság. Oroszország Ázsia felé fordulhat, Kína máris fontos kereskedelmi partnere. A keleti orosz régiókban erősödik a kínai piaci befolyás, az épülő vezetékekkel pedig Oroszország fokozatosan függetlenedhet az európai piacoktól, amelyek ma a fő külkereskedelmi partnerének számítanak. Oroszország jellemzően alacsony hozzáadott értékkel rendelkező termékeket exportál, miközben gépeket, berendezéseket importál.

Magyarország Oroszországgal szembeni külkereskedelmi mérlege nagyobb hiányt mutat, mint számos jóval jelentősebb külkereskedelmi partneré. Ez a hazai energiafüggés mellett arra is rámutat, hogy gazdaságunk számára az orosz exportlehetőségek beszűkülése nagyon nagy problémát jelenthet. Az intenzív külkereskedelem miatt eddig az EU-orosz kapcsolatot az egymásrautaltság jellemezte, ám ez hamarosan mgváltozhat az EU rovására. Ennek beláthatatlan következményei lehetnek, ha tovább éleződik a jelenlegi politikai helyzet. Egy pesszimista forgatókönyv szerint Oroszország teljesen leépítheti európai kereskedelmi kapcsolatait, ezzel energiahordozó-exportját is, amire a magyar kormánynak tudatos stratégiával kell felkészülnie. Egyes jelek szerint ez megtörtént, a paksi bővítésről szóló döntés is ennek az egyik eleme.

Középtávon, általánosságban arra érdemes felkészülni, hogy a fosszilis energiahordozók árai tartósan emelkedni fognak. Igaz,  ennek némileg ellentmond egy tanulmány, amely szerint az olajárak rövidtávon akár csökkenhetnek is az észak-amerikai termelés növekedése és a kínai gazdasági növekedés megtorpanása miatt.  A kínálat rövid távú bővüléséhez hozzájárul a líbiai termelés helyreállása, az iraki termelés 30 éve nem látott csúcsa, és az Iránnal kapcsolatos szankciók várható enyhítése. Középtávon azonban annak ellenére is eshet a termelés, hogy a nagy olajtársaságok 2005 óta évente átlag 14 százalékkal növelték a termelésre és feltárásra fordított kiadásaikat. Kihozataluk ugyanis csökken, ezért 2014-től többen csökkentik beruházásaikat. Ez az évtized végére gyűrűzhet be hozzánk a termelés visszaesésében és a kínálat szűkülésében. A nem konvencionális eljárásokkal felhozott energiahordozók termelésére vonatkozó bizakodó előrejelzéseket is negatívan módosították az olajipari szakértők.

Továbbgondoldó az is, miért lenne jó felcserélnünk az orosz gáztól való függésünket az amerikai palagáztól való függésre? 

Ezek után felmerül, milyen irányban lehetne továbblépni a hazai energiastratégiának? A kérdés eldöntéséhez megfontolandóak a megújuló energiákra való átállás németországi tapasztalatai. Németország 2050-re energiafelhasználásának a túlnyomó részét megújuló forrásokból fedezné, bár emiatt az ottani áramárak jelentősen megnőttek.

Többletköltséggel jár, hogy a megújuló energia elterjedéséhez új, korszerűbb alaperőművi kapacitások is kellenek. Ráadásul a zöldenergia fokozott felhasználása sem váltja ki a közlekedési és egyéb célú szénhidrogén-alapú energiahordozókat. Ezért a hazai szakpolitikának támogatnia kell az energia-megtakarítást növelő, az energiahatékonyságot javító intézkedéseket, mert hosszú távon elkerülhetetlen a megújuló energiaforrások általános elterjedése. Az energiacégekkel iparági egyeztetést kell kezdeményezni, hogy a befektetői bizalom megerősödjön és fenntartható pályára álljon a hazai energiatermelés.