Hátrányba került Magyarország

A munkatermelékenység még mindig elmarad a válság előtti szinttől Magyarországon, annak ellenére, hogy az elmúlt években javulás történt. Ezzel szemben a többi visegrádi országban az egy főre jutó termelékenység az utóbbi években újból tartós növekedésnek indult, és már érdemben meghaladja a válság előtti szintjét.

Az egy munkaórára jutó termelékenység hazánkban a válság utáni visszaesést követően, 2010–2011-ben érdemben a válság előtti szint fölé emelkedett – a válság után a vállalatok munkaerő-kereslete eltolódhatott a részmunkaidős foglalkoztatás felé –, az azóta eltelt években azonban nem nőtt tovább – derült ki a jegybank elemzéséből. A többi visegrádi országban azonban az egy munkaórára jutó termelékenység az elmúlt években fokozatosan javult.

[caption id="" align="alignleft" width="598"] A feldolgozóipar termelékenysége jóval meghaladja már a válság előtti szintet Fotó: Kormány[/caption]A munkatermelékenységhez hasonlóan a teljes tényezőtermelékenységet is negatívan érintette a válság, kismértékű növekedés csak az utóbbi években indult meg, emiatt még jóval elmarad a válság előtti szinttől. Csehországban elérte, Szlovákiában és Lengyelországban pedig már érdemben meghaladta a krízis előtti szintet a teljes tényezőtermelékenység.

Az egy munkavállalóra jutó reál-mun­katermelékenységben azonban az utóbbi években a versenyszféra termelékenysége már a válság előtti szinten van. A versenyszférán belül a két fő szektor termelékenységének alakulása ugyanakkor ellentétes képet mutat. A feldolgozóipar termelékenysége a válságot követően számottevően visszaesett, ezután érdemben javult, és azóta növekvő trendet mutat, jelenleg jóval meghaladja a válság előtti szintjét. Ezzel szemben a piaci szolgáltató szektor termelékenysége folyamatosan romlott az utóbbi években, és jelenleg érdemben a válság előtti szint alatt tartózkodik – írja az MNB. A legtöbb elemző ezt azzal hozza összefüggésbe, hogy a kormány gazdaságpolitikája a szolgáltató ágazatot hozta nehéz helyzetbe.

A válságot követő lassú kilábalás lehetséges okai között említhető a jegybank szerint a tőkeberuházások visszaesése, a humántőke nem megfelelő minőségű bővülése, az alacsony innovációs aktivitási ráta. A Növekedési jelentés egy korábbi száma szerint az üzleti környezet egyes elemei gátolhatják az erőforrások hatékony újraelosztásának folyamatát. Bár az új vállalkozások alapítása Magyarországon viszonylag egyszerű, a szabályozási környezet megnehezíti a működés megkezdését, emellett a viszonylag lassú felszámolási gyakorlat következtében beragadó „zombivállalatok” rombolják a termelékenység bővülésének és a vállalati állomány tisztulásának folyamatát.

A válságot követő strukturális munkaerőpiaci reformok nagy arányban okozták a munkaerőpiachoz korábban nem vagy csak kevésbé kötődő csoportok foglalkoztatásba áramlását. Mivel ezeknek a korábban inaktív vagy hosszú távon munka nélküli dolgozóknak a termelékenysége az átlagostól elmarad, így az összetételhatás is a termelékenység lassabb javulásának irányába hat hazánk esetében. A szakértők figyelmeztetnek: hosszabb távon a termelékenység alakulása a potenciális növekedés egyik legfontosabb tényezőjeként a gazdaság hosszabb távú felzárkózási pályáját is befolyásolja.

Mi a termelékenység?

A termelékenység azt a hatékonyságot fejezi ki, amellyel a termelési tényezőkből kibocsátás jön létre. A termelékenység legelterjedtebb mérőszáma a munkatermelékenység, amely az egy munkavállalóra (vagy az egy munkaórára) jutó kibocsátást mutatja. Egy másik, a termelékenység átfogóbb mérésére szolgáló mutató a teljes tényezőtermelékenység (TFP), amely a munkán kívül a tőkét is figyelembe veszi a termelési folyamat értékelésekor.