Tavaly már az egymást követő negyedik évben esett az energiával kapcsolatos kutatásra, fejlesztésre, demonstrációs projektekre fordított együttes költségvetési pénzek összege a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) tagországai között. A ráfordítások 16,6 milliárd dollárt tettek ki az előzetes adatok alapján, ami annak ellenére is aggasztja az ügynökség elemzőit, hogy más összevetésben nem is olyan rossz a helyzet. Kedvező például, hogy az energiahatékonyságra és a megújulókra költött források 2000 óta folyamatosan és erőteljesen nőnek, továbbá hogy a részesedésük annál is nagyobb, mint amennyit a nukleáris kutatásokra fordítanak, sőt annál is, amennyit a fosszilisekre. De az is kedvező, hogy a múlt évi összesített adat még így is az egyik legnagyobb 1974 óta, az infláció és a relatív vásárlóerő változásának figyelembevételével is.
A csökkenés azonban csökkenés, ráadásul harmadik éve ugyanez történik a privát szférában is. Az IEA nyilvántartása 1974-ig nyúlik vissza, így kiolvasható belőle a költekezések számos trendje. Ezekből az elemzők két nagy fordulatot emeltek ki. Az elsőben, az 1980-as és az 1990-es években a nukleáris kutatások addigi, jelentős részesedését a kutatásokon belül átvették a fosszilisek, azon belül is a szén. A másodikban, az ezredforduló után a legtöbb pénz az energiahatékonyság növelésére, a megújulókra, a több ágazatot érintő (cross cutting) technológiákra ment el, megelőzve a nukleáris és a széntechnológiákat.
2016-ban az energiahatékonyság növelésével kapcsolatos kutatások vitték el az összes ilyen célú pénz 21 százalékát, főként a szállítással, közlekedéssel összefüggésben. A megújulókra 19 százalék jutott, elsősorban a bioenergia (biomassza, biogáz) és a napenergia területeire. E munka több nagy áttörést hozott: a napenergia és a LED-es technológiák terén például jelentős árcsökkenést sikerült elérni.
Az energiával kapcsolatos kutatási kiadások fele az Egyesült Államokban és Japánban történt. Japánban az ottani kutatási-fejlesztési keret 12 százalékát fordították erre a területre, miközben az IEA tagországai átlagosan az érintett keretük 4 százalékát. Bár az ügynökség kínai adatokat nem publikál, becslése szerint a távol-keleti ország költségvetési k+f energetikai kiadásai kisebbek lehetnek, mint az USA-é, de a GDP-jén belül nagyobb lehet az arányuk.
A kormányoknak ugyan kulcsszerepük van az energiapiacokon keresztül a műszaki fejlődés irányainak befolyásolásában – a társadalmi célok érdekében –, de a magáncégek gyakran jobban éreznek rá arra, hogy melyek lehetnek a legsikeresebb innovációk – mutat rá az IEA. A jó hír az – áll a tanulmányban –, hogy az állami energiakutatási költések vizsgálata során az derült ki, hogy az energiaipari cégek maguk többet szánnak kutatás-fejlesztésre, mint a kormányaik. Az ilyen cégek többségének IEA-tagországban van a központja.) Van azonban különbség is: míg a kormányok inkább energiahatékonyságra és megújulókra költenek, addig a magáncégek az olaj- és a gázszektorra, a hálózatokra és a közművekre. Ez megmagyarázza azt is, miért esnek a vállalati kutatási-fejlesztési kiadások a területen, amikor az olaj árának esése miatt összesen 3,5 milliárd dollárral kurtították meg e kiadásokat az olaj- és gáztársaságok.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.