Lezárult a TÁMOP - 5.3.1-B-1-11/1-2012-0001 „Nő az esély” projekt

Komoly szakmai és társadalmi kohéziós sikerrel zárult az Országos Roma Önkormányzat és az Emberi Erőforrások Minisztériumának háttérintézménye a Türr István Képző és Kutató Intézet konzorciumi együttműködésében megvalósított TÁMOP - 5.3.1-B-1 „Nő az esély” projekt. A kiemelt projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósulhatott meg, mintegy 1,5 milliárd forintból.

A programban több mint ezer roma nő vehetett részt és kapott lehetőséget az Unió által elismert versenyképes szakmák elsajátítására és a végzettséget igazoló bizonyítvány megszerzésére. A projekt résztvevői kivétel nélkül hátrányos helyzetű régiókból érkeztek, mélyszegénységben élők soraiból, közülük sokan második vagy harmadik generációs munkanélküliként. A munkaerő-piaci jellemzők vizsgálata során kimutatták, hogy ezen csoporton belül a nők még hátrányosabb helyzetben vannak, mint a férfiak.

A projekt életre hívása több okból kifolyólag is időszerű volt. Egyrészt jelentősen mérsékli, bizonyos esetekben megszünteti hosszútávon a programban résztvevők és családtagjaik gazdasági- és társadalmi kirekesztettségét, másrészt összhangban áll az Új Széchenyi Terv filozófiájával, céljaival, amelyek közvetlenül kapcsolódnak, az egymillió új, adózó munkahelyhez, és a növekedéspárti fordulathoz.
A program két lépcsőből állt, a projekthez szorosan kapcsolódó TÁMOP - 5.3.1-B-2-es pályázat a képzésen végzett, OKJ-bizonyítványt szerzett asszonyok munkába lépését segíti. A munkáltatók számára 6-12 hónapos támogatott foglalkoztatásra ad lehetőséget.

A 2012. július elsején indult programba közel háromezer érdeklődőt vontak be, melyből több mint ezren kerültek be a 2012-2014 között indult 60 képzés valamelyikébe. A résztvevők több szakirány közül választhattak, hiszen a program lehetőséget adott a gyermekjóléti alapellátásban, gyermekvédelmi szakellátásban, az idősgondozásban, óvodai ellátásban és az egészségügy területén való későbbi elhelyezkedésre is. A projektben résztvevő asszonyok saját motivációból kezdték el a képzéseket, elhivatottak és tudatosak voltak. Megszerzett tudásuk, hagyományaik és családcentrikus szemléletmódjuk alkalmassá teszi őket a segítői pályára. Meglévő készségeik és kompetenciáik alapján választottak szakmát, hiszen tradicionálisan is a roma nők feladatai közé tartozik a gyerekek, idősek, betegek ápolása-gondozása.

A projekt teljes folyamatában a bevonástól a munkába állásig személyes segítők támogatták a roma nőket. E személyes segítőket a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően mentoroknak nevezik. Egyénre szabott támogatást nyújtottak, valamint Egyéni Fejlesztési és Szolgáltatási Tervet készítettek a hallgatóknak. Széles területen álltak rendelkezésre támogató munkájuk során: a tanulási nehézségek leküzdése, az életmódbeli segítségnyújtás; az álláskereséshez szükséges jártasság kialakítása, a munkavállalói szerep megtalálása, az önbizalom növelésének segítése, valamint a képzést sikeresen befejező és munkát vállaló roma nők nyomon követése is feladataik közé tartozott.

A képzések szervezését és lebonyolítását, egyes szakmák esetén külső oktatók és gyakorlati helyek beiktatását a területi igazgatóság bevonásával a Türr István Képző és Kutató Intézet végezte, országos lefedettséget biztosítva. A felnőttképzések időtartama 3-11 hónap volt. Ezen belül kiemelt szerepet kapott a gyakorlati képzés, amit a résztvevők azokban az intézményekben sajátíthattak el, melyek minden szakmai és jogszabályi elvárásnak megfeleltek.

A program komplex problémakezelésre törekedett, amely a célkitűzésekben is jól tükröződik. Az aluliskolázottság csökkentése és a szakmai végzettség megszerzésének támogatása új lehetőséget nyitott meg a tanulni vágyó nők előtt. Ezenfelül egy régi, eddig meg nem oldott probléma is orvosolhatóvá válhat a program segítségével, ugyanis a roma családok nagyobb bizalommal fordulnak a roma szakemberekhez, bevonásukkal eredményesebb kommunikáció, sikeres együttműködés érhető el. Azokhoz a családokhoz is el tudnak jutni, és megtalálják a közös hangot, akikkel eddig ez nem sikerült. Ezáltal nőhet a roma gyermekek és családok integrációjának lehetősége is, mivel a roma szakemberek a híd szerepét is betölthetik majd a roma közösségek és a szociális intézmények között.

Konklúzióként levonható, hogy a roma nők nemcsak esélyt kaptak – ők maguk is egy új esélyt jelentenek a roma integráció területén, hiszen családjaikban ők az „az élet motorjai". A szakképzett roma nők példaként állnak majd gyermekeik előtt, családjaik pedig magatartási mintát adnak a környezetükben élőknek a felzárkózáshoz, megmutatják, hogy a munka a biztonságot, az önértékelést segítő tényezőt is jelenti az életben.

Ezáltal hosszútávon változhat a romák társadalmi megítélése is: hatékony résztvevőként, képzett segítőként, nemcsak a szociális ellátások igénybevevőjeként jelennek meg a társadalomban.