Egyszerűsödik a tagállami határokon átívelő hagyatéki eljárás az Európai Unióban

Ha egy örökhagyó után több államban is maradt hagyatéki vagyon, az örökösöknek mindeddig valamennyi érintett államban külön-külön kellett jogi lépéseket tenniük az ottani hagyaték sorsának rendezése érdekében; az egyes államokban meghozott hagyatékátadó végzések, öröklési bizonyítványok ugyanis rendszerint nem válthattak ki joghatásokat más államban; azokat ottani földhivatalok, bankok, biztosítók és más szervezetek rendszerint nem fogadták el.

Ez a helyzet megváltozott a rendelet folytán: azt a jogi eljárást, ami annak tisztázására irányul, hogy az elhalt hagyatékából kik, milyen arányban és milyen jogcímen (törvény, végrendelet vagy éppen öröklési szerződés alapján) részesednek – tehát a mi fogalmaink szerinti ún. hagyatéki eljárást – a jövőben elegendő lesz az egyik tagállamban lefolytatni.

Kérdés, hogy melyikben? Az erre vonatkozó szabályokat egységesíti az uniós rendelet: rendszerint annak a tagállamnak lesz eljárási jogosultsága (szakszóval: joghatósága), amelyikben az örökhagyónak halálakor az ún. szokásos tartózkodási helye volt. Ennek megállapítása adott esetben nem könnyű feladat. A szokásos tartózkodási hely ugyanis nem feltétlenül azonos a hatóságilag nyilvántartott lakó- vagy tartózkodási hellyel, hanem ezalatt azt az államot kell érteni, amelyikben az érintett személyt halála előtt az életvitelének súlypontja volt – ezt adott esetben egyedi mérlegeléssel kell megállapítania az ügyben eljáró közjegyzőnek vagy hagyatéki bíróságnak.

A szokásos tartózkodási hely szerinti uniós tagállam hagyatéki bírósága vagy közjegyzője az örökhagyónak a teljes (bármelyik tagállamban fellelhető) hagyatéki vagyona tekintetében eljárhat, akár még a más tagállamban fekvő ingatlan hagyaték tekintetében is. Ha tehát pl. utolsó éveiben életvitelszerűen Sopronban letelepedett német nyugdíjas után a magyarországi vagyonán kívül maradt egy németországi lakás és egy bécsi banknál vezetett bankszámla, a magyar közjegyző akár ezeknek az átadásáról is rendelkezhet a hagyatékátadó végzésben.

Az új rendelet nem csak az eljárási jogosultság szabályait egységesíti az Unióban, hanem annak kérdését is, hogy melyik állam öröklési törvénye lesz alkalmazandó a hagyatéki ügyben. Ez úgyszintén az örökhagyó halálakori szokásos tartózkodási helyétől függ, nem pedig az állampolgárságától. Ha például egy magyar állampolgár éveken át életvitelszerűen Ausztriában él és dolgozik, majd meghal (azaz Ausztriában rendelkezett halálakor szokásos tartózkodási hellyel), akkor – tekintet nélkül a magyar állampolgárságára – osztrák hagyatéki bíróság fogja tárgyalni a hagyatéki ügyét, és annak során nem is a magyar, hanem az osztrák Polgári törvénykönyv öröklési jogi szabályait fogja alkalmazni.

Fontos újítás azonban, hogy az új rendelet lehetővé tesz egy korlátozott jogválasztást. Ha valaki végintézkedést tesz, akkor abban immár kikötheti, hogy vagyonának öröklésére az állampolgársága szerinti államnak a joga legyen majd alkalmazandó, és ne pedig a majdani halálakori szokásos tartózkodási helyén hatályos jog. Ez a lehetőség bizonyos fokú kiszámíthatóságot, előreláthatóságot visz a hagyatéki vagyontervezésbe.
 Az európai öröklési rendelet egyik fontos újítása egy újfajta okirat, az ún. Európai Öröklési Bizonyítvány bevezetése.

Ezt a bizonyítványt abban a tagállamban lehet majd kiállítani, amelyikben lefolytatták a hagyatéki eljárást (azaz rendszerint az örökhagyó halálakori szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamban). Kiállítására egységes minta szerinti formanyomtatványon kerül sor. Rendeltetése az, hogy az ügyben érdekeltek – mindenekelőtt az örökösök – más tagállamban is igazolni tudják annak segítségével ebbéli minőségüket, a hagyatéki vagyonnal kapcsolatban őket megillető jogokat, és így hozzájuthassanak e bizonyítvány útján az ott lévő hagyatékhoz.

Megjegyzendő azonban, hogy a rendelet nem rendezi maradéktalanul annak kérdését, hogy az ilyen Európai Öröklési Bizonyítvány alapján hogyan lehet majd bejegyezni a másik tagállam telekkönyvébe vagy más nyilvántartásába az örökös tulajdonjogát; e tekintetben a tagállamok továbbra is megkövetelhetnek bizonyos (a saját joguk szerinti) előfeltételek teljesítését.

A rendeletben lefektetett szabályokat csak az olyan örökhagyók hagyatéki ügyeiben lehet alkalmazni, akik a 2015. augusztus 17. napjától kezdődő időszakban haláloznak el. Akár évek múlva is előfordulhatnak így olyan hagyatéki esetek, amelyben az érintett örökhagyó régebben (azaz 2015. augusztus 17. előtt) halálozott el; ilyen esetben a tagállam közjegyzője vagy bírósága nem alkalmazhatja majd a rendelet szabályait.