Mi ez? Sikeres exit vagy menekülés a süllyedő hajóról?

Magyarországon ha egy kisvállalkozás tulajdonosa el szeretné adni a cégét, a legkevesebb hogy a munkavállalók pánikszerűen menekülnek, a „szakmában” pedig leírják a céget. De valóban rosszat jelent, ha valaki eladja a cégét?

Szponzorált tartalom.

2018.09.10, 13:20

A kis, esetleg családi cégek eladását sok tulajdonos még mindig diszkréten a háttérben, lehetőleg ismerősi-baráti – netán családi – körön belül szeretné megoldani. De vajon jó-e ez a gyakorlat?

Egy cég eladását egy percig sem érdemes titokban tartanunk. A megfelelő vevő bárhonnan érkezhet, így nem tartom bölcs dolognak, ha tartva a munkatársak vagy az üzleti partnerek reakciójától nem kezeljük nyíltan a szándékot

– tanácsolja Vátáh Sándor az assisto.hu, az online vállalkozásbörzét üzemeltető társaság ügyvezetője. „Sokkal jobb módszernek gondolom, hogy – ha egyáltalán felüti a fejét a bizonytalanság a kollégák között – őszintén és nyíltan elmondani, hogy a vállalkozás is egy vagyontárgy, és könnyel lehet, hogy a munkavállalók legalább annyit nyernek a cégeladáson mint a régi és az új tulajdonos” – javasolja a vállalkozó.

Minél előbb meghirdetjük az eladó üzletet vagy céget, annál több időt adunk magunknak arra, hogy a szakmailag és pénzügyileg is a lehető legjobb döntést hozzunk meg.

Lehet, hogy pont az ismerősi-baráti körben, a munkatársak között találjuk meg az ideális vevőt. Egy mikro- vagy kisvállalkozás esetében az ár meghatározását sem kell valamiféle bonyolult képlethez kötni: minden vállalkozás annyit ér, amennyit adnak érte. Érdemes egy olyan áron kínálni eladásra az üzletünket, amennyiért „szívesen” eladnánk. Az alku legyen a vevő dolga. Gondolkodjunk inkább azon, hogy szabadidőt és pénzt kapunk – ami optimális együttállás.

Az eladás előtt fontos azonban tisztázni az alábbi kérdéseket:

Mit is akarunk eladni? Mi tartozik a vállalkozás vagyonához? Egy kis családi vállalkozás esetén ez nem is olyan egyszerű kérdés. A legjobb, ha leírjuk, hogy mi képezi az eladás tárgyát és már időben kerüljük a céges és a magánvagyon keveredését.

A teljes vállalkozást el akarjuk-e adni? Az elsőre triviálisnak tűnő kérdésre a válasz korántsem egyértelmű: könnyen lehet, hogy egy részleges eladással jobban járunk, ha a vevő egyben ügyvezetője is lehet a cégnek. Esetleg egy darabig tanácsadóként részmunkaidőben a volt/kisebbségi tulajdonos is maradhat a cégben.

Mi az eladási ár? Ne essünk abba a hibába, hogy a saját érzelmeinket is belevisszük az árképzésbe. Ha reménytelenül magas árat szabunk, akkor messze elkerülnek a vevők. Az ár kialakításához javasoljuk, hogy vegyen igénybe külsős segítséget: az erre szakosodott vállalkozások sokkal reálisabban mérik fel a vállalkozásunk valódi értékét.

Kapott-e a vállalkozás a közelmúltban olyan uniós támogatást, amely esetleg visszafizetendővé válna a tranzakció után? A hazai kis cégek nem szoktak azzal számolni, hogy amennyiben a fenntartási időintervallum alatt eladják a céget, lehet hogy a cégnek támogatást vissza kell fizetnie. A fenntartási időszakra vonatkozólag ugyanis a vállalkozásoknak bizonyos vállalásokat kellhet tenniük – mint pl. adott árbevétel, újonnan felvett munkaerő.

Ügyeljünk rá az előkészítés során, hogy az eladás előtti pillanatban ne kerüljenek elő „csontvázak” a szekrényből. Lehetnek olyan buktatók, amin megállhat egy eladás akkor is, ha egyébként megtaláltuk az ideális vevőt a cégünkre. Ilyen akadály lehet például egy tisztázatlan tulajdonviszonnyal rendelkező ingatlan, egy „szívességi használatba” adott eszköz vagy erőforrás, vagy akár az áttekinthetetlen, kusza (ne adj Isten nem létező) adminisztráció. Van, amiről maga a tulajdonos sem tudja, hogy akadály lehet, de ezeknek ki kell derülniük még az előkészítés során.

Ha nem 100 százalékban vagyunk tulajdonosok, akkor egy picivel még összetettebb a helyzet, ugyanis a tulajdonostársaknak elővásárlási joguk van, amiről (ha nem élnek vele), akkor írásban le kell mondaniuk.