Divatbiznisz – hogyan születtek az ikonikus márkák? (X)

Valóra vált álmok

Kevesen néznek utána egy-egy divatmárka történetének, pedig a legtöbb pontosan az álmok valóra válásáról szól. Fiatal nők, férfiak és párok indították el egykoron a legtöbb márkát, azért, mert valami nem tetszett nekik az adott ruhában vagy cipőben.

A Dr. Martens megszületését egy bokasérülésnek és a kényelmetlen katonai bakancsoknak köszönheti, a The North Face egy házaspár álma volt, akik nem találtak jó túrafelszerelést – a sort lehetne folytatni egészen a híres Coco Chanelig, aki egyszerűen csak szeretett különleges kalapokat készíteni. A nagy márkák mind álmokból születtek, és bizony a legtöbb esetben szívből jövő akarat hívta őket életre. Pontosan ezért ma már nehéz elképzelni, hogy a milliárdokat termelő nagyvállalatnak számító ruhamárkák milyen apró igényekből születtek meg.

Kitartó kreativitás

A legnagyobb és legismertebb divatmárkák nem csak álmokból születtek. Hiszen megálmodni valamit nem elég. Minden álom valóra válthat, ha valóban el is kezdünk érte tenni, és megvalósítani azt méghozzá kreatívan és formabontóan. A Guess márka 1981-ben indult a francia Marciano testvérek által Amerikából. Sikerük titka, hogy megreformálták a farmernadrágot. Szexivé és nőiessé tették, hiszen korábban a farmer csupán csak egyfajta átlagos amerikai ruhadarabnak számított. Aztán jöttek ők, és a nőies alakra szabott Marilyn farmerek a Guess pedig már az egyik leghíresebb márkává vált. A sikerhez hozzájárult a név is, ahogyan a Guess, mint márkanév sem volt véletlen. Kreativitás kellett hozzá, hogy egy mekis hamburgerplakátról eszükbe jusson. Sokan hihetnék, hogy ezekhez a sztorikhoz sok pénz is kelhetett, költséges lehetett az elindításuk. Pedig nem, a legtöbb híres márka eleinte csak egy picike manufaktúra volt, sőt szinte mellékállása a megvalósítóknak. Az álmokhoz nem sok pénz kell, hanem kitartás és kreativitás.

Úttörő megoldások

A híres márkák másik közös ismérve, hogy egyáltalán nem a megszokott formákat követik. Sőt, szinte lázadó módjára törnek ki a megszokottság posványából. Emiatt kezdetben sok divattervező, és ruhagyártó került elutasításra akár a közönség részéről, később azonban pont ezek a tiltások hozták meg az átütő sikereket. A Nike-nál egy ma már legendás lábbeli járt hasonlóan. A Nike Jordan cipők első típusát eleinte a „tiltott cipőnek” nevezte mindenki. Ez azért történt meg, mert a kosaras – amikor a nyolcvanas években szerződést kötött a Nike márkával – rendre büntetést kapott a Nike által tervezett szinte már rikító megjelenésű lábbelikre. Akkoriban ugyanis létezett egy szabály, miszerint a kosarasok cipője meghatározott mértékben kellett tartalmazzon fehéret a csapat színével. Mike Jordan Nike által tervezett cipője azonban nagyon nem ilyen volt. A sportoló minden meccs után négyezer dolláros büntetéssel távozhatott a cipője miatt, amit természetesen akkoriban a Nike átvállalt. Viszont pont ezért a köztudatban tiltottnak elterjedt lábbeli eladása hasított. A szabálysértő dolgok ugyanis mindig kelendőbbek. Ennyit jelent az, ha felrúgjuk a szabályokat, de úgy hogy közben maradandót és értékesek alkotunk.