Jobbról lőnek! Ahol megtanulják, hogy ki az úr!

Éppen a háromtusa napján csöppentünk bele a magyar honvédség kiképzőbázisának egy szürke hétköznapjába azzal a nem titkolt szándékkal, hogy feltérképezzük az alapkiképzés 14 hetes gyötrelmeinek helyszínét. A reggeli eső nem sok jót ígér, de a viadalra jelentkezők már bemelegítés gyanánt műkézigránátokat dobálnak a futballpálya kijelölt szektoraiban, hogy aztán majd átadják magukat a málhazsákos-fegyveres három kilométeres futás élvezetének, s mintegy levezetésként lövészettel zárják a napot. De mindez még odébb van, mi pedig jó katonához méltatlanul a parancsnoki szobában húzzuk meg magunkat.

Miközben szemügyre vesszük Isaszegi János tábornok különleges házimúzeumát – a gazdag katonai pályafutás alatt elképesztő gyűjteményre tett szert Bush elnöki ajándékától a nepáli szablyán át egy díszes mongol kulacsig –, megtudjuk: a honvédség katonai vezetése 2007 döntött úgy, hogy egységes irányítás alá vonja a bázison a szerződéses legénységi állomány, továbbá a tiszt- és tiszthelyettes hallgatók kiképzését. Így csak megtippelni lehet, hogy az udvaron szembemenetelő szakaszok tagjai közül melyik milyen céllal vállalja a katonalét kezdeti megpróbáltatásait.

Szabó Szilárd százados most egy negyvenfős gárdáért felel. Elárulta: kilenc éve igyekszik a bevonult civilekből katonákat faragni. „A kiképzés anyagának alapjai nem változnak, de igyekszünk ebben is megfelelni a kor kihívásainak" - mondja, miközben szemügyre veszi a következő hetek időbeosztását. Ebből kiderül, hogy az alaki- és a honvédelmi kiképzés, a lövészet, a harcászat és a műszaki kiképzés mellett fontos terület az egészségügyi- és mentális képzés, de a logisztikai ismeretek bővítése is. Meg persze a testnevelés, amelyből mindjárt egy kis is ízelítőt is elcsípünk az udvaron. A bakancsban futás nehézségeivel nemrégiben ismerkedett meg Tintérné Kozma Szilvia is, aki alig pár napja vonult be a hadseregbe. Bár a veszprémi hölgy férje hivatásos katona, mégis váltig állítja: közgazdászként nem talált igazán neki való munkát, így egy percig nem gondolkodott azon, hogy belépjen-e a seregbe. Sőt, még a hajnali öt órai kelés és az utána következő lélekmelengető reggeli torna sem tántorította el a katonai karrier lehetőségétől.

„A bakancs ugyan feltörte a lábam és a fizikai megpróbáltatások sem mindig fájdalommentesek, de már most észrevettem, hogy határozottabb vagyok, lényegretörőben fejezem ki magam és nem utolsósorban gyorsabban kelek, fürdök, eszek. Ha a férjem mindezt megtapasztalja, már érdemes volt miért szenvedni itt"- teszi hozzá. Így van ezzel a szentesi Vas László is, aki kifejezetten a külföldi missziós lehetőségért kezdett a kemény katonaéletbe. „Biztonsági őrként dolgoztam és nem sok reményt láttam arra, hogy világot lássak. Itt viszont a tisztiképzés magában hordozza a tanulás és az előrelépés lehetőségét és ez együtt jár a világ kinyílásával is" - mondja, majd hozzáteszi: a nagy álmok elérése előtt azért még kőkeményen meg kell küzdenie az alaki kiképzés nehézségeivel.

Ez persze nem lep meg bennünket, amikor az akadálypálya egyes elemeinek heroikus leküzdése után a hátsó betonos kiképzőpályán nézzük az ezerszer ismétlődő jelentéseket, amelyek a díszlépések mikéntjének hangos kielemzésével végződnek. A tatai Gáspár Sándornak már nem okoz nehézséget mindez, hiszen utolsó vizsgáit is kiváló eredménnyel tette le, hogy mindennek eredményeként megkezdhesse szolgálatát tűzmegfigyelőként a tatai aknavetőknél. Mint mondja, annyira megszokta már a napi fizikai megterhelést, hogy szabályosan hiányzik, ha kimarad egy nap „edzés”. „Már sokan mondták, hogy megizmosodtam az elmúlt három hónapban, de azért nem célom, hogy G. I. Joe legyek.”

Erről persze eszünkbe villan Isaszegi parancsok reggeli gondolata, miszerint a hadseregbe nem is magányos hősökre van szükség. Sokkal inkább olyan katonákra, akik a nemzetközi színvonalú kiképzés után mindig a csapatérdeket szem előtt tartva képesek végrehajtani az ésszerű parancsokat úgy, hogy közben nem ijednek meg a saját árnyékuktól.

Szentendre, a katonaváros
1930-ban készült el a Görgey Artúrról elnevezett laktanya Szentendrén, amelyben szolgált a Magyar Királyi Honvéd Vasútépítő Ezred, az Egyesített Honvéd Hidászszakaszok, de még a közlekedési ezred is.
1957-ben aztán itt alapították meg a néphadsereg első központi tiszthelyettes-iskoláját, majd 1996-ig a parancsnoki-szakos tisztképzés fellegvára volt a Kossuth Lajos Katonai Főiskolaként.
1996. júliusától 2001. júliusáig a Szentendrei Katonai Szakképző Iskola és Kollégium is itt működött, mint parancsnoki tiszthelyettesképző intézet és laktanyaellátó szervezet.
2001. augusztusától aztán megalapították a központi tiszthelyettes szakképző iskolát, az állománytábla 450 fős állandó és 800 fős hallgatói létszámot határozott meg.
2003. május 29-én az intézmény felvette a Kinizsi Pál nevet.
2005 nyarán megalakult a Magyar Honvédség Szentendrei Kiképző Központja, amelynek alaprendeltetése a szerződéses legénységi állomány, valamint az egyetemi és a tiszthelyettes képzésre felvett hallgatók alapkiképzése, a tiszthelyettesi vezetői képzés és az előmeneteli tanfolyamokat végrehajtása lett.
2007. július elsején a honvédelmi miniszter utasítására megalakult a Magyar honvédség Központi Kiképző Bázisa, amelynek telephelyei közé tartozik a Csobánka gyakorlótér és az Izbég lőtér is.
 

AS Network-->