Közeledik a mindent eldöntő vasárnap – kiderül, hogy hatalmon marad-e Erdogan
Nem csak Törökország sorsa miatt van jelentősége a mostani voksolásnak, ne felejtsük el, hogy az ország fekvéséből adódóan összekötheti keletet a nyugati országokkal, a 85 milliós állam hadserege kiemelkedő jelentőségű a NATO-n belül, és tulajdonképpen a török ipar sem mellékes tényező a világgazdaság összetett szövevényében. Recep Tayyip Erdogannak volt ideje mindent megváltoztatni, a saját képére formálni, és kiépíteni a hű klientúrát. Az AKP színeiben ugyanis évtizedek óta vezeti Törökországot.
A kérdés egyértelmű: vajon ismét bizalmat szavaznak-e annak a török elnöknek, aki politikájával előidézte a líra mélyrepülését, világrekorder inflációt okozott, és megélhetési válságba taszította az országot?
Külső nyomások
Washington és az Európai Unió, Ukrajna feltétlen szövetségesei várva várják, hogy egy határozottabban mellettük kiálló politikus vezesse Törökországot.
Erdogan ugyanis hintapolitikát folytat: Törökország ugyan a NATO egyik legerősebb tagja, de az elnök nem támogatja Oroszország feltétel nélküli szankcionálását. Az orosz kapcsolatokat jól mutatja, hogy Törökország első atomerőművét a Roszatom építi a Földközi-tenger partján.
A gazdaság szempontjából sem lesz mellékes, hogy ki kap több X-et vasárnap, ugyanis ha marad Erdogan, akkor továbbra sem villog majd a képzeletbeli lámpa a nemzetközi befektetők képernyőin a török eszközök fölött, pedig egykor szívesen hitelezték a nagy fejlődésben lévő országot. Nem is csoda, hogy elfordultak a török eszközöktől, ugyanis a gazdasági unortodoxiát jól bizonyítja, hogy az infláció elszállásának idején Erdogan jegybankárai tovább vágták a kamatokat, hogy fellendítsék a gazdaságot – nyilvánvalóan sikertelenül.
Nagyra törő tervekben nincs hiány
Erdogan persze – talán miután érzi a nagy versenyt – hangosan kampányol, kommunikációját találóan az „erős vezető nagy tervekkel” kifejezéssel lehet összefoglalni. A nagy tervek között elektromos autók fejlesztése és gyártása, saját vadászrepülőgép-gyár szerepel, de hangsúlyos elem az Oroszország és Ukrajna közötti gabonaüzlet elősegítése is.
Az ellenzéknek egyszerűbb dolga van. A Republikánus Néppárt (CHP) vezetője, Kemal Kilicdaroglu szónoklatainak középpontjában a megélhetési válság szerepel, amiből ki kell vezetni az országot. Sok mindenre hivatkozhat, de a 80 százalék fölötti infláció, a líra értékvesztése, az árak elszabadulása mindenki által érthető és tapasztalható jelenség. A rendszerben tetemes méretet öltő korrupció, klientúraépítés, az igazságszolgáltatás elfogultsága már összetettebb üzenet, de az 50 ezer ember életét követelő februári földrengés elégtelen kezelése már ismét egy kézzelfogható kampánytéma.
Mi lesz a diplomáciával és a gazdasággal?
Ezek a nemzetközi közösséget igazán lázba hozó kérdések a törökországi voksolással kapcsolatban. A Bloomberg szerint a válaszok homályosabbak, mint ahogy első ránézésre tűnnek.
Erdogan befagyasztotta az uniós csatlakozási szándékot, sok konfliktus árán is egyfajta független státus kialakítására tett kísérletet. Emellett az, hogy Törökország S-400-as orosz rakétarendszereket vásárolt, vörös posztó volt Washington szemében, arról nem is beszélve, hogy a szomszédos Szíriában pedig egyre inkább a leváltott Aszad elnök mögé áll be Törökország, ami újabb konfliktust szül.
Az ellenzék közben nyugati közeledést ígér:
Korrigálni kell Törökország egyre növekvő távolságát a Nyugattól
– mondta Ahmet Unal Cevikoz egykori nagykövet, aki Kilicdaroglu pártjának egyik meghatározó alakja.
A kelet felé fordulás is sikeres lehet, ugyanis Erdogan hivatali idejének két évtizedében Kína megerősödött, diplomáciai szerepe is megnőtt, elég a Peking által közvetített szaúdi–iráni enyhülésre gondolni – így egy ázsiai közeledés is elvben sikerre viheti az országot.
Gyorsul a hinta(politika)
Erdogan közben drónokkal látta el Ukrajnát, elítélte a Krím orosz megszállását, a Moszkva által támogatott erők ellen harcolt Szíriában és Líbiában. Ugyanakkor
még az ellenzéki vezetők sem támogatják Oroszország szankcionálását, ugyanis Törökország fontos földgázimportőr,
emellett nukleáris együttműködés is van a két hatalom között, nem is beszélve a számtalan orosz turistáról, akik szintén vagyonokat költenek el Törökországban.
Bezárult az ördögi kör
Ha a belső folyamatokat nézzük,
a voksolás leginkább az életszínvonalról szól a török lakosság szemében.
Tény, hogy Erdogan első évtizede alatt a négyszeresére nőtt a török gazdaság, ugyanis központilag szabályozott, olcsó hitelekkel fűtötték a növekedést. Mára ez nem működik, de Erdogan még mindig a régi receptet erőlteti: véleménye szerint a magasabb kamatok miatt tovább gyorsul az infláció, így a líra irányadó rátáját folyamatosan csökkentik az elnökhű jegybankárok. A világ többi részén pontosan az inflációt igyekeznek fékezni a magasabb kamatszinttel, és úgy tűnik, ebben a játszmában most Erdogan áll vesztésre.
Erdogan az olcsó hitelekkel szeretné fellendíteni a beruházásokat, ami elvezetne a munkanélküliség csökkenéséhez, a nagyobb termelékenységhez és a kibocsátási szint emelkedéséhez. Szerinte így a kereskedelmi deficit többletbe fordulhat, és a líra is erőre kaphat. Az elmélet hatásaiból egyelőre mindössze a megélhetési válság bontakozott ki, fellendülésre vagy a líra erősödésére utaló jeleket most nem lehet látni. A fogyasztás mélypontra esett, a fizetések vásárlóértéke zuhant. Ebben a helyzetben érthető, hogy van félnivalója Erdogannak a vasárnapi fejleményektől.
A Bloomberg Economics becslése szerint 2021 decembere óta a központi bank 177 milliárd dollárt égetett el a valuta támogatására – ebből gyakorlatilag semmi sem látszik. A teljes összeomlást rejtélyes, talán Oroszországból vagy éppen a gazdag Öböl menti arab országokból érkező transzferek segíthetik elkerülni, de erről leginkább csak találgatások vannak. Az is más kérdés persze, hogy mit kérnek ezen országok majd a mostani támogatásért cserébe, mert a számlát minden bizonnyal keményen be fogják nyújtani. Összességében a Bloomberg elemzői további 25 százalékos líraleértékelődést valószínűsítenek idén. Ha Erdogan marad, a külföldi befektetők nem nyomnak a „vétel” gombra, borítékolni lehet tehát a további zuhanást.
Az azonban nagy kérdés, hogy ha az ellenzék veszi át az irányítást, akkor vajon lesz-e elég ereje, ideje, támogatottsága vagy éppen forrása Kilicdaroglunak ahhoz, hogy irányt váltson Törökország.
Annyi azonban biztos, hogy az elnök személyétől függetlenül igen fájdalmas kiigazítások jöhetnek Törökországban a választások után.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.