Már a dobozos tej se literes, és van egyéb bajuk is az oroszoknak

Egyre inkább belemarnak az oroszországi polgárok hétköznapjaiba a büntetőintézkedések. „Srinkfláció” (srinkflacija) – még ezt a számukra új kifejezést is bevezették az oroszországi médiában. Azt jelenti, hogy az üzletekben ugyanazért az árért az előrecsomagolt áruk mennyisége zsugorodik, 

Az élelmiszeripar ezzel a látszat-árstabilitással próbál kibújni a súlyosbodó szankciók hatása alól – mondják a nyugatiak.

Moszkvában a jegybank váratlanul egy teljes százalékponttal 8,5  százalékra emelte a meghatározó kamatlábat, és mint a Vedomosztyi című gazdasági napilap hozzáfűzi, újabb kamatemelésekre lehet számítani. A nem hivatalosan hangoztatott fő ok: az áremelkedések, az állami beavatkozás, a gazdaság egyes szektoraiba öntött állami pénzmennyiség növekedése folytán felbillent egyensúly helyreállítása, a sajátos túlfűtöttség lehűtése. 

A meghatározó jegybanki kamatot utoljára 2022 februárjában, az Ukrajna ellen indított támadás idején emelték – 20 százalékra. Hivatalosan az áremelkedés mértéke éves szinten számolva 4 százalék fölé emelkedett – írja a központi bank 2023. július 21-i közleménye. Ugyanakkor a lakosság ennek a többszörösét érzékeli. Az inFOM közvélemény-kutató erre vonatkozó felmérése szerint az állampolgárok 2023 júliusában 13,8 százalékos éves áremelkedést érzékeltek. 

Ebben az évben a kormány 5-6,5 százalékos inflációval számol, amely a jegybankárok szerint jövőre 4 százalékra csökken. A moszkvai jegybanki közgazdászok körében végzett véleményfelmérés szerint a GDP idén 1,5 százalékkal nőhet, ami emelkedés a korábbi, 0,8 százalékos prognózisokhoz mérten.

Ugyanakkor

A Reuters június végén elemzőket kérdezett, akik 2023-ra 1,2 százalékos GDP-növekedést és 5,7 százalékos inflációt jósoltak. A Scope Ratings, amely be szeretne kerülni ötödiknek az európai jegybank (ECB) négy, referencia gazdaságelemző cége, a Fitch, a Standard & Poor’s, a Moody’s és a DBRS közé, június második felében még 0,8 százalékos GDP-csökkenést prognosztizált, felfelé javítva a korábbi, 4 százalékos esésjóslatát. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) 0,7 százalékos növekedést, Vlagyimir Putyin, az oroszországi kormány 1,2-2 százalékos GDP-bővülést vár 2023-tól. 

Gondot okoz a nyugati elemzőknek, hogy Oroszországnak a Nyugattól való leválásával ismét nő a szakadék az oroszországi közgazdászok és a nyugatiak gazdaságstatisztikai, számítási, árképzési módszerei között. A viszonylag olcsó energia-, iparinyersanyag- és az alacsonyabb munkaerőköltségek egyfelől versenyképesebbé teszik az oroszországi termékeket a világpiacon, másfelől megnehezítik a beillesztését a világgazdasági folyamatok értékelésébe. Ami az inflációt illeti, ezt Oroszországban levinnék az év végéig 6 százalékra, ami egészében véve alacsonyabb az idei világátlagnál (6,9 százalék), de magasabb a kínainál (2,4 százalék), és nagyjából az eurózóna áremelkedési szintjén áll (2023-ban 5,9 százalék).  

Az utóbbi években, kiváltképpen a 2022 februárjában Ukrajna ellen kezdett háború óta fokozódott az állami ellenőrzés, beavatkozás a gazdaságirányításba, ami szintén torzítja a külvilág által érzékelt oroszországi folyamatokat.

A Scope is említi, hogy 

A munkaerőpiac feszített, kevés a munkáskéz, csökkennek a nem katonai célú beruházások. Ezekhez járul a nyugati tőkepiacok lezárulása folytán Oroszországban kialakult tőkeéhség, a külföldi hitelek, a beruházásfinanszírozás rendszerének átállása a keleti, kínai forrásokra. És nem kis teher az oroszországi energiaexport radikális átstrukturálásának költsége, a Kína, a Távol-Kelet felé irányuló földgázvezeték-építés (például a Szibir 1–2 – a Szibéria Ereje 1–2. csővezeték).    

Az oroszországi állampolgárok legnagyobb, a nyugati szankciókhoz kötött gondj az árak emelkedése. A megkérdezettek 23 százaléka – a legnehezebben élők, az ételrevalót is nehezen előteremtők 35 százaléka – az inflációt, ezen belül a dollár- (euró-) árfolyam elszállását, a rubel elértéktelenedését jelölte be a Levada 2023. júniusi felmérésében. Megjegyzendő, hogy a legtöbb válaszadó, az összes negyede, azt állította, hogy a szankciók szinte semmilyen problémát nem okoznak. Hogy ebben a válaszolók igazat mondanak-e, vagy a „jaj, csak a hatóságnál ki ne húzzam a gyufát” több száz éve beléjük ivódott alapfélelme munkálkodik, arról megoszlanak a vélemények.