Húsz éve nem látott válság van a német gazdaságban, az év eleje óta gyakorlatilag nem telik el úgy hét, hogy ne jelentené be valamelyik nagy múltú vállalat a termelés leépítést vagy gyárbezárást. Ezen a héten sincs másképp, a Volkswagen hétfőn történt bejelentése, miszerint költségcsökkentés érdekében kész bezárni németországi gyárakat, és emiatt felrúghatja a szakszervezetekkel kötött megállapodását az 1994 óta érvényben lévő munkahelyvédelmi programjáról, amely 2029-ig megakadályozza a létszám leépítést, valóságos hidegzuhanyként érte Németországot. Hogy mekkora baj van a német gazdasággal, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a wolfsburgi székhelyű cég 87 éves története során sosem zárt még be egyetlen gyárat sem saját hazájában.
Érdemes sorra venni, hogy hány nagy múltú német cég szánta rá magát hasonló tettre az elmúlt három negyedévben:
Hogy ezek cégek ilyen döntést hoztak meg, valahol nem meglepő annak fényében, hogy a megrendelések hiányától szenved a német feldolgozóipar, amely már tavaly is 70 százalékos kapacitással működött. Thomas Schaefer VW-vezérigazgató szerdán az üzemi tanács és az igazgatóság között zajló paprikás hangulatú egyeztetésen, ahol 16 ezer dolgozó volt jelen, azzal védekezett, félmillió Volkswagennel kevesebbet igényelt a piac, Európában pedig kétmillió autóval csökkent a teljes piac méret. A Volkswagen csoport tavaly nagyjából 9 millió járművet gyártott, miközben a teljes kapacitása 14 millió. Ez pedig értelemszerűen költségcsökkentésre kényszeríti a vállalatot.
Az okok ugyanakkor nagyon hasonlóak az említett cégek lépéseit illetően, a német gazdaság egész egyszerűen elvesztette versenyképességét. Az a modell, ami az olcsó orosz nyersanyagra és fejlett német technológiára épült, és képes volt évtizedeken keresztül Európa legerősebb gazdaságává tenni Németországot, lényegében az orosz-ukrán háború 2022-es kitörésével, és az azt követően kivetett szankciókkal lényegében megszűnt.
A termelés megdrágulása végső soron a versenyképesség elvesztésével jár együtt, ezt látjuk akkor amikor egy elektromos meghajtású autó ára két-három millióval drágább Németországban, mint Kínában, és akkor is, amikor a kínai cégek egymás után szorítják ki a német vállalatokat a beszállítói pozíciókból a versenyképesebb áraikkal. Tehát hiába sikerült az energiaválságot kezelni, ha közben a távol-keleti cégek a helyzeti előnyüket ki tudták használni, ugyanis az Európát sújtó energiaválságból szinte semmit nem éreztek a Távol-Keleten.
Különösen azért okoz óriási problémát a német gazdaság mostani hanyatlása, mert épp egy technológiai váltás kellős közepén tart a világgazdaság. Az e-autózás elterjedése azonban Németországban komoly korlátokba ütközött azóta, hogy a kormány tavaly decemberben kivezette az e-autók állami támogatását. Az infrastruktúra hiánya és az autóiparban látható elbizonytalanodás a keresletben még hónapok után is érezteti hatását.
A flensburgi Szövetségi Gépjárműszállítási Hatóság szerdán azt közölte, hogy
augusztusban kvázi összeomlott az elektromos autók értékesítése, egy év alatt összesen 68,8 százalékkal kevesebbet adtak el belőlük.
Összességében a múlt hónapban 197 300 körüli volt az új regisztrációk száma, ami 27,8 százalékkal volt kevesebb, mint az előző év azonos hónapjában. Ráadásul a jövő sem néz ki sokkal fényesebben, a müncheni Ifo Intézet szerint az üzleti környezet mutatója mínusz 24,7 pontra esett a júliusi mínusz 18,5 pont után, amit a cég iparági szakértője csak úgy kommentált, hogy „az autóiparban a hangulat zuhan”, miután az ágazat a megrendelések hiányától szenved.
A válságot csak tetézi Németországban, hogy nő a társadalmi elégedetlenség a jelzőlámpa-koalícióval szemen. Bár a keleti tartományokban soha nem volt népszerű az Olaf Scholz fémjelezte politikai vonal, arra azonban hónapokkal ezelőtt talán senki nem számított, hogy akkorát nyer a botrányoktól hangos AfD, mint ahogy hétvégén történt.
Szászországban és Türingiában 30 százalék fölött végzett a párt, utóbbi egyúttal azért is volt történelmi, mert a második világháború óta szélsőjobboldali pártnak nem sikerült választásokat nyerni Németországban.
A kormánykoalíció rendkívüli népszerűtlenségét mutatja, hogy a három párt (FDP, SPD és Zöldek) összesen 10,6 százalékot kapott Türingiában, harmadannyit, mint a győztes AfD. Persze Scholzék országosan sokkal jobban állnak, de a 31 százalékos össztámogatottság még mindig kevés lenne a győzelemhez. Mindenesetre most egy évük van arra, hogy valamit visszahozzanak az erodálódó népszerűségükből, ehhez pedig mindenképpen magára kell találnia a német gazdaságnak.
Magyarország számára egyáltalán nem mindegy, hogy mi lesz a német gazdasággal, annál is inkább, mert az idei év egyik nagy tanulsága, hogy a magyar gazdaság teljesítménye még mindig nagyban függ attól, hogy mi történik Németországban.
A magyar exportvezérelt modellnek ugyanis kulcsfontosságú, hogy a külső kereslet mielőbb helyreálljon. Ha a következő hónapokban erre még nem is számíthatunk, jövőre már nagyobb eséllyel. Ráadásul ekkor már lesznek új kapacitások is, hiszen a BMW vagy a CATL új gyártósorai is hadrendbe állnak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.