Készül a kedvezmények listája

A hazai műkincspiacon az idei tavaszi szezonban is számos védett műalkotás került kalapács alá, és sok tárgyat éppen azután nyilvánított védetté a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH), hogy az felbukkant az aukciós katalógusban. Ilyen volt például Székely Bertalan 1880 körül készült Női portréja, amely április 5-én szerepelt – sikertelenül – a Belvedere Szalon 19. árverésén; ugyanazon a délutánon viszont egy olyan Aba-Novák-festményt (Szicíliai kikötő) is indított Forró Tamás, amelynek védettségét éppen az aukciósház kérésére szüntette meg a hatóság. Talán ennek is szerepe volt abban, hogy a 4,8 milliós kikiáltási árról egészen 20 millió forintig licitáltak a kiváló temperaképre.

A hazai gyűjtők közül sokan kellemetlen tehernek tartják azt, ha egy, a birtokukban lévő tárgy szerepel a védett művek nyilvántartásában. A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIX. törvény ugyanis számos kötelezettséget fogalmaz meg a tulajdonosokkal szemben: a védett műtárgyakat jól karban kell tartani, szakszerűen kezelni, szükség esetén a KÖH engedélyével restauráltatni; véglegesen nem szabad kivinni az országból, sőt az ideiglenes kivitelhez is engedélyt kell kérni. A mindenkori tulajdonos személyes adatait és a tárgy őrzési helyét a hivatalnál be kell jelenteni, a műtárgyvédelmi iroda munkatársai szúrópróbaszerűen ellenőrizhetik a műalkotás meglétét, eladás esetén pedig elővásárlási jog illeti meg az államot.

Ehhez képest a legtöbb gyűjtő szemében csekély vigasz, hogy a védettség ténye garanciát jelent a tárgy kvalitására. Az a kedvezményeket tartalmazó jogszabály pedig, amelyet az örökségvédelmi törvény kilátásba helyezett a kötelezettségek ellentételezésére, mindeddig nem született meg. Van azonban remény a változásra: amint az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) illetékesei lapunknak elmondták, a tárca és a KÖH arra törekszik, hogy az idén elindult jogalkotási folyamatban mielőbb elkészüljön a kedvezmények szabályozása. Ez kiterjedne az örökösödési illeték eltörlésére vagy mérséklésére, illetve a restaurálás, a vagyonvédelem, sőt a tulajdonszerzés vagy az állami elővásárlásra adott adomány költségeinek (részben vagy egészében) adókedvezmény formájában való érvényesítésére. Addig is lehetőségük van a védett tárgyak tulajdonosainak arra, hogy a Nemzeti Kulturális Alapnál pályázzanak a restaurálás támogatására – mutatnak rá az OKM-nél, hozzátéve, hogy az elmúlt években többször is volt példa sikeres pályázatra.

Miközben a tulajdonosok szempontjából a kedvezmények bevezetése tűnik a legfontosabb kérdésnek, a műkereskedelem szereplői a védett műtárgyállomány csökkentését is régóta szorgalmazzák. E téren történt némi előrelépés az utóbbi években, de a kereskedők szerint ez nem elég. Az ezredforduló óta közel tíz százalékkal csökkent a magyarországi védett műtárgy-állomány nagysága, így ma nem egészen 49 ezer tárgy szerepel a listán – összegezte kérdésünkre a felülvizsgálat eredményeit a KÖH Védési és Nyilvántartási Irodája. Végső célszámot és -dátumot nem tűztek ki a revízióra, de jelenleg is sok dosszié fekszik a szakemberek előtt.

Kieselbach Tamás a magyar festmények kapcsán kifejezetten károsnak tartja a széles körre kiterjedő védelmet. Jó, hogy az utóbbi időben szűkült a lista, de a lényeg nem változott: továbbra is elzárjuk a világ múzeumai, magángyűjtői elől művészetünk kimagasló értékeit – hangsúlyozta a Világgazdaság kérdésére a galériatulajdonos. A műtárgyak jogi szabályozásánál szerinte a hazai művészet, tágabban az ország érdekeiből kellene kiindulni, nem pedig egy túlhaladott, nyugati szemmel anakronisztikus hatósági megközelítésből.

Kieselbach Tamás szerint nagyon jó lenne, ha világszerte meghatározó köz- és magángyűjteményekben szerepelhetnének elsőrangú magyar festmények, hiszen ez az idehaza lévő törzsanyag értékét – és az egész ország presztízsét is – emelné. Nem kell félni a nemzetközi megmérettetéstől: sok mindenre büszkék lehetünk, hatalmas alapanyagunk van a sikerhez, legyen szó akár a festészetről, akár a fotográfiáról. A jelenlegi szabályozás mellett azonban gondban vagyok, ha egy külföldi gyűjtő mondjuk egy kiemelkedő Rippl-Rónai-képet kér tőlem, mert kénytelen vagyok azt mondani neki, hogy amit ajánlanék, az védett – érvel Kieselbach. A közelmúltban például egy amszterdami múzeumból leselejtezett elsőrangú Szőnyi-kép került árverésre Budapesten, ám az amerikai vevő – a magyar szakemberek által gyorsan lefolytatott védési eljárásnak köszönhetően – számára ismeretlen helyzetbe került.

A mára kialakult magas árszint mellett nem kell attól tartani, hogy ha „védtelenül” maradnak értékeink, akkor azok külföldi zugkereskedők kezén elkallódnak, eltűnnek a kutatók, múzeumok látóköréből – teszi hozzá Kieselbach Tamás. A védett tárgyakra a hazai múzeumoknak biztosított elővásárlási jog sem elégséges érv a rendszer fenntartása mellett, hiszen közgyűjteményeinknek alig van pénzük vásárolni.