Nagyhatalommá válik Oroszország

Az orosz művészek, műkereskedők és gyűjtők a nemzetközi képzőművészeti piac egyre jelentősebb szereplőivé válnak. Az elmúlt években nyílt galériák, az egyre erősödő nyugat-európai kapcsolatok, az idén ötödször megrendezett moszkvai nemzetközi képzőművészeti vásár, a jelentős múzeumok kortárs művészeti gyűjteményei és gyűjtési politikája mind hozzájárulnak az orosz képzőművészeti szcéna fellendüléséhez, a piac erősödéséhez s ahhoz, hogy az orosz oligarchák most már ne csak londoni vagy New York-i aukciókon bővítsék műgyűjteményeiket. A művészeti szcéna erősödése nem csupán Moszkvában, hanem több jelentős nagyvárosban is egyre inkább érezhető.

Az orosz képzőművészek jelentős szerepet játszottak a művészet huszadik század eleji forradalmában, a modernizmus előretörésében. A konstruktivizmus, a rayonizmus, a szuprematizmus olyan Nyugat-Európába emigrált vagy mindvégig hazájukban alkotó orosz művészek nevéhez köthető, mint Malevics, Kandinszkij, Rodcsenko vagy Natalja Goncsarova. A kötelezővé tett és minden más irányzatot kizáró szocialista realista festészet azután hosszú évtizedekre megakadályozta a Szovjetunió művészeinek bekapcsolódását a nyugat-európai művészet vérkeringésébe, ám az elmúlt évtizedekben megszűnt ez az elszigeteltség. Napjainkban egyre több orosz művész válik ismertté Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban.

A május végén rendezett moszkvai képzőművészeti vásárnak is a kortárs orosz művészet volt a leghangsúlyosabb szekciója. A közel nyolcvan kiállító – akik között a korábbi évekhez képest lényegesen több hazai cég és intézmény tűnt fel – fele modern és kortárs orosz művészetet kínált. A moszkvai XL Galéria például a mai témákat szocreál stílusban feldolgozó páros, Alexander Vinogradov és Vlagyimir Duboszarszkij munkáival jelentkezett. A nyugati kortárs képzőművészet Oroszországban való megjelentetésén dolgozik a jelentős műgyűjtőként is ismert üzletember, Roman Abramovics élettársa, Daria (Dasha) Zsukova. Az idén szeptemberben egy Ilya és Emilia Kabakov retrospektív kiállítással fog megnyílni az általa megálmodott kortárs művészeti központ (Center for Contemporary Culture – CCC Moscow). Az 1927-ben Konstantin Melnyikov konstruktivista művész által tervezett remízben kiállítóhely, előadóterem, művészeti szakkönyvtár és kávézó kap helyet, s a tervek szerint az intézmény teret enged fiatal orosz művészek bemutatkozásának, helyspecifikus installációk készítésének, illetve előadásoknak, beszélgetéseknek is.

Moszkva mellett Szentpéterváron is egyre jelentősebb kortárs művészeti intézményrendszer van kialakulóban. Az Állami Orosz Múzeum ad otthont a Ludwig-gyűjteménynek, a nagy múltú Ermitázs pedig hosszú távú kiállítási és szerzeményezési projektet indított el a közelmúltban. Az Ermitázs 20/21 nevű program célja a nemzetközi modern és kortárs művészet behozatala a városba, illetve a múzeumba egyrészt időszaki kiállítások, másrészt pedig állandó gyűjtemény formájában.

A mindig valamennyire Moszkva árnyékában maradó Szentpétervár az ötvenes éveket követően a nem hivatalos művészet központjává vált, a nyolcvanas-kilencvenes években pedig az underground, kísérleti művészet fellegvára lett. Itt hozta létre a 2002-ben elhunyt Timur Novikov azt a neoakadémista művészeti iskolát, amelyben a görög mitológia által inspirált perfor-mance-ok játsszák a vezető szerepet, s amelynek szellemisége még ma is elevenen él a városban alkotó művészek körében. Szentpétervár a gyűjtők számára is rejt kincseket: akár a 20. század első feléből származó grafikákra is bukkanhatunk – ami Moszkváról már nem mondható el.