Szezonindítás grafikákkal
Két izgalmas, a műkincspiacon eddig nem szerepelt ritkaságokat is tartalmazó grafikai árveréssel veszi kezdetét az idei őszi aukciós szezon. A Képcsarnok ezúttal először szervez kizárólag grafikai munkákból árverést, melyet most pénteken 17 órakor rendeznek meg a szentendrei Művésztelepi Galériában. A grafikai lapok első számú szakértőjének számító Arte pedig szeptember 12-én 17 órakor tartja – szokatlan módon nem kizárólag papírra készült alkotásokat felvonultató – árverését a Virág Judit Galériában.
A Képcsarnok mostani árverésén felbukkanó 130 lap nagyobbik része az 1960-as, 1970-es és 1980-as évekből származik. Az absztrakt ábrázolások mellett számos expresszív tájképpel, akttal, csendélettel és szimbolikus motívumokat tartalmazó ábrázolással is találkozhatunk. A mitologikus gondolkodásmódú, most nyáron elhunyt El Kazovszkij egész életművében ugyanazok a formák és utalások jelennek meg különböző variációkban. Az árverésen kalapács alá kerül két akvarelltechnikával készült tájképe még a korai korszakából (19., 20. tétel), egyenként 30 ezer forintos kikiáltási áron, és egy tusrajza, amelyen viszont már a jellegzetes „kazovszkijos” alakok jelennek meg (21. tétel, kikiáltási ár 30 ezer forint). A szentendrei iskolához szorosan kötődő, a korábbi képcsarnoki aukciókon kiemelkedő árakat elérő Váli Dezső nonfiguratív papírkollázsa (110. tétel, 50 ezer forint), valamint Rácmolnár Sándor Üstökösszámláló című szignált, színes szitanyomata (65. tétel, 30 ezer forint) egy-egy szép példája a kor technikai újításainak, hiszen a szitanyomás ebben az időszakban jelent meg először hazánkban, a kollázs pedig ekkor terjedt el szélesebb körben. Az életében több mint 500 könyvet illusztrált, tiszta vonalrajzú grafikáiról ismert Reich Károly ezúttal Shakespeare-nek A windsori víg nők című művéhez készített rézkarcával szerepel (69. tétel, 10 ezer forint).
Az Arte jövő pénteki árverésén Dési Huber Istvánné hagyatéka kerül kalapács alá. Dési Huber István 1944-es halála után az özvegy kizárólag férje munkásságának méltó elismertetésén dolgozott, így Dési Huber teljes életművét – köztük számtalan festményt és több mint félezer grafikát – a Szombathelyi Képtárnak adományozta. Ennek következtében – ahogy Marsó Diana, az Arte vezetője lapunknak elmondta – ritkán szerepelnek árveréseken Dési Huber-művek, hiszen jelentős hányaduk be van zárva a múzeumok (Szombathelyi Képtár, pécsi Janus Pannonius Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria) falai közé. Ez nem kedvez a művész népszerűségének, s ezáltal nem járul hozzá a Dési Huber-művek értékének a növekedéséhez. Az Arte elmúlt 33 árverésén összesen 35 Dési Huber-mű bukkant fel, amelyek – kettő kivételével – mind elkeltek.
A mostani árverésen nagyobbrészt az özvegy tulajdonában maradt dokumentumok kerülnek kalapács alá. A számos kéziratot, jegyzetet, levelezést, papírrégiséget, fotót, néhány festményt, grafikát, bútort és szobrot most először láthatja a közönség. Az aukció jelentősége, hogy ezúttal olyan kortörténeti dokumentumok nyernek nyilvánosságot, melyek a két háború között jelentkező művészeti tendenciák, valamint a Dési Huber-életmű kutatásához újabb adalékokkal szolgálhatnak – hangsúlyozta Marsó Diana. A hagyatékból kiderül, kikkel állt kapcsolatban, kikkel levelezett Dési Huber István, honnan indult művészete, mi volt a felfogása a művészetről, kortársairól.
A tematikus csoportokba rendezett dokumentumtételek – Dési Huber István, illetve felesége, a sógor Sugár Andor és a sógornő Sugár Kata fotóművész iratanyagai – után következnek a műtárgyak. Dési Huber művészi pályája a húszas évek elején indult – Korniss Dezsővel együtt – Podolini Volkmann Artúr angyalföldi szabadiskolájában. Ezt követően három évre sógorával, Sugár Andor képzőművésszel Olaszországba ment kitanulni az ötvösművészetet. 1924 és 1927 között Milánóban körülbelül 40 rézkarcot készített, majd hazatérte után elfordult a sokszorosított grafikai technikától, s elkezdett a festészet iránt érdeklődni. Az olaszországi, leginkább tájakat ábrázoló rézkarcai közül most néhány darab kalapács alá kerül 13–17 ezer forintos kikiáltási áron (106–109., 113–117. tétel). Linómetszetei, tus- és szénrajzai láttán méltán sorolhatjuk a korban uralkodó „dinamikus realizmus” jelentős képviselői közé. Művészete nem csupán realista munkásábrázolásokból állt, a konstruktív, kubista szerkesztésű és tematikájú munkák ugyanolyan jelentős szerepet töltenek be életművében. Az árverésen négy olajképére is licitálhatnak az érdeklődők, melyek közül kiemelkedik az 1930-as években készült Fekete lány című alkotás, amely a magyar expresszionizmus szép példája (135. tétel, kikiáltási ár 120 ezer forint). Az árverést Dési Huber által festett bútorok zárják.
Vázlatnak vagy önálló alkotásnak számít-e a rajz?
Egy ideje megfigyelhető, hogy egyre nagyobb számban szerepelnek rajzok és sokszorosított grafikák a hazai műtárgypiacon. A grafika jelentőségének és keresettségének növekedése nem csupán a felbukkanó festmények számának csökkenésével magyarázható.Napjainkban a rajzművészet újabb fénykorát éli, az önálló grafikai kiállításokon, illetve a nagyszabású festészeti tárlatokon a grafikai munkák nagyobb arányú szerepeltetésén is tetten érhető. A korábban uralkodó nézet, miszerint a grafika csupán tanulmányok, előrajzok elkészítésére szolgál és a festészethez képest alacsonyabb rendűnek tekinthető, napjainkra megdőlni látszik.
A második világháború utáni magyar festészet túlzott ellenőrzésének és cenzúrázásának időszakában a képzőművészek olyan kifejezési formákhoz – például a grafikához – fordultak, melyek nem álltak a hatalom figyelmének a középpontjában.
A magyar grafikai művészet második világháború utáni történetében az 1960-as évek közepétől az 1980-as évek közepéig tartó periódusban érhetők tetten leginkább a progresszív tendenciák, a műfajra jellemző sajátosságokkal és szemléletmóddal. Ebben az időszakban mind tematikailag, mind technikailag számos újítással éltek művészeink.
Az 1920-as és 1930-as években vezető szerephez jutó, csúcspontját élő fa- és linóleummetszet, majd a grafikai művészet 1960–1980 közötti fénykorának újabb hullámaként értelmezhető napjaink grafikai művészete is, melyben határozottan felerősödött a rajz szerepe, így nem lenne meglepő, ha az amúgy már egyre nagyobb számban jelen levő kortárs festmények mellett a kortárs rajzok is betörnének a piacra.
Napjainkban a rajzművészet újabb fénykorát éli, az önálló grafikai kiállításokon, illetve a nagyszabású festészeti tárlatokon a grafikai munkák nagyobb arányú szerepeltetésén is tetten érhető. A korábban uralkodó nézet, miszerint a grafika csupán tanulmányok, előrajzok elkészítésére szolgál és a festészethez képest alacsonyabb rendűnek tekinthető, napjainkra megdőlni látszik.
A második világháború utáni magyar festészet túlzott ellenőrzésének és cenzúrázásának időszakában a képzőművészek olyan kifejezési formákhoz – például a grafikához – fordultak, melyek nem álltak a hatalom figyelmének a középpontjában.
A magyar grafikai művészet második világháború utáni történetében az 1960-as évek közepétől az 1980-as évek közepéig tartó periódusban érhetők tetten leginkább a progresszív tendenciák, a műfajra jellemző sajátosságokkal és szemléletmóddal. Ebben az időszakban mind tematikailag, mind technikailag számos újítással éltek művészeink.
Az 1920-as és 1930-as években vezető szerephez jutó, csúcspontját élő fa- és linóleummetszet, majd a grafikai művészet 1960–1980 közötti fénykorának újabb hullámaként értelmezhető napjaink grafikai művészete is, melyben határozottan felerősödött a rajz szerepe, így nem lenne meglepő, ha az amúgy már egyre nagyobb számban jelen levő kortárs festmények mellett a kortárs rajzok is betörnének a piacra.-->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.