Egy minden értékre nyitott gyűjtő

Akár a gazdasági válság jeleként is felfoghatnánk azt, hogy – fennállása óta először – nem rendez árverést a tavaszi szezonban a Kieselbach Galéria. Az aukciót pótló eladási kiállítás nagysága és színvonala azonban eloszlatja ezeket az aggályokat. A magyar műgyűjtés történetében legendás személyiségnek számító Bedő Rudolf hagyatékából keres új tulajdonost több száz tárgy, közöttük több mint száz védett alkotás.

Az 1978-ban elhunyt Bedő – egy nagybányai vegyi és festékgyár jövedelmére támaszkodva – az 1910-es évek végétől vásárolt régi és kortárs képző- és iparművészeti alkotásokat. Széles körű érdeklődésének és szakmai műveltségének (ezt jelzi egyebek mellett az is, hogy az 1945 utáni időszakban a Művészettörténeti Értesítő egyik szerkesztőjeként is működött) köszönhetően egyedülálló kollekciót tudott felépíteni. Az anyag Kieselbach Tamás szerint hasonlóan átfogó, mint a magyar gyűjtők legnagyobbjának tekintett Nemes Marcell szétszóródott kollekciója volt. Gótikus szobrok, reneszánsz műtárgyak, magyarországi és külföldi barokk festmények, régi grafikák, huszadik századi magyar képek mellett az iparművészet gyakorlatilag minden területéről találunk benne ritkaságokat. A különböző korokból származó tárgyak a Bedő család otthonában nagy hozzáértéssel és biztos szemmel kialakított nagypolgári enteriőr részét képezték.

Persze csupán a gyűjtemény egy részét adhatják most el. A tárgyak szétszóródása már a második világháború alatt megkezdődött, amikor a brit állam hadizsákmányként lefoglalta a Bedő Rudolf által 1941-ben Londonban letétbe helyezett mintegy 200 darabos régi – főleg itáliai – rajzanyagot. A háborút követő évtizedekben egyes tárgyaktól anyagi okok miatt vált meg a család, de magyar közgyűjtemények – például a pécsi Janus Pannonius Múzeum – is részesültek Bedő adományaiból.

A Kieselbach Galéria által megszerzett hagyaték azonban így is egyedülállóan értékesnek és átfogónak számít. Több száz tárgy – nem aukciós formában történő – eladására kérték fel a galériát az örökösök. A hagyatékból válogatott, időről időre cserélődő anyag a nyár elejéig tekinthető és vásárolható meg; árlistát egyelőre nem közölt Kieselbach Tamás, de a közeljövőben ez is elkészül, és az év végéig várhatóan az egész gyűjtemény tudományos feldolgozása és publikálása is megvalósul.

A galéria a gyűjtemény eredeti enteriőrjeit idéző, szellős, virág- és gyümölcskompozíciókkal élővé tett összeállításban mutatja be a tárgyakat. Kádár Béla, Aba-Novák Vilmos, Nemes-Lampérth József, Korniss Dezső, Lossonczy Tamás és más huszadik századi magyar mesterek képei 18. századi velencei tükrök, rokokó asztalok, reneszánsz bronztárgyak, 16. századi domborművek vagy éppen elsőrangú barokk festmények társaságában szerepelnek. Az anyag legkiemelkedőbb darabja Rippl-Rónai József Karcsú nő vázával című, 1894-es festménye, amelyet Kieselbach Tamás a művész legjelentősebb magántulajdonban lévő műveként jellemez.