Vissza a jövőben: örömre üröm?

Egyre-másra jelennek meg a különböző elemzőházak véleményei, hogy a globális recesszió a végéhez közelít. A részvényelemzők egymást túllicitálva megkezdték a vállalati profitokra vonatkozó előrejelzéseik emelését. Ez, ha pusztán a számokat tekintjük, jó hír, hiszen minderre már 2007 áprilisa óta áhítozhattunk. A háttérben pedig részben az a tény áll, hogy a gyorsjelentési szezonban az eddig jelentő vállalatok 75 százaléka az elemzői konszenzusnál jobb eredményről számolt be. Nem meglepő hát, hogy a legtöbb esetben az S&P 500 index év végi célértékét is 1050 pont környékére emelték a korábbi 900-as értékekről. A medve piac végét sokan arra alapozzák, hogy az év második felében javulhat a makrokép, miután a cégek újra-

építik készleteiket, és stabilizálódik az ingatlanpiac. Tény, hogy a kockázatvállalási hajlandóság és a befektetői hangulatindexek normalizálódtak, valamint a P/E szintek alapján számos részvénypiac nem mondható drágának, valamint az alacsony infláció miatt még nem kell tartani a monetáris szigorítástól.

Valóban lehet, hogy a globális recesszió az év vége felé tényleg véget ér. Ugyanakkor sokan túlzottan optimisták, és úgy tekintenek a 2010-es új évre, mint egy sokkal jobbra. A felépülés viszont jóval lassabb, vérszegényebb és trend alatti lesz, mivel a háztartások, a vállalatok és a pénzintézetek egy olyan világban találják magukat, ahol a korábbiakhoz képest korlátozott a kölcsönfelvétel, a kölcsönnyújtás és a költekezés lehetősége. Érdemes azt is megnézni a vállalatok esetében, hogy a kimutatott eredményben milyen szerepet játszott az elbocsátások következtében megspórolt bérköltség vagy az értékesített cégrészek, leányvállalat(ok) ellenértéke.

Nouriel Roubini közgazdászprofesszor szerint a mindent elsöprő vihar egy hüvelykkel közelebb araszolt a gazdaság radar-

képernyőjén, mivel a tartósan nagy költségvetési hiány és az államadósság felhalmozódása, valamint az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed túlzott pénznyomása növeli a várható inflációt. Az államkötvények növekvő hozama, a felszökő olajár, a várakozásokat ugyan meghaladó, de gyenge nyereségek, a munkahelyek még mindig csökkenő száma és a stagnáló növekedés ugyancsak elgondolkodtatók.

Ez egy olyan vihar lehet, amely 2010 végén vagy 2011 elején visszavetheti a még éppen kikecmergő világgazdaságot az úgynevezett „double-dip” receszszióba. A kettős merülésnek nevezett jelenség azt a helyzetet fedi, amikor a felszíni jelek szerint kilábalóban lévő gazdaság hirtelen ismét mély válságba zuhan. Egy ilyen fordulat súlyos következményekkel járhatna. A viharnak persze nem kell szükségszerűen bekövetkeznie. Elkerülni úgy lehet, hogy nagyon gyorsan meg kell fogalmazni az erőteljes monetáris és fiskális ösztönzésből való kilépés egy olyan stratégiáját, amely még elég korán és hatékonyan következik be ahhoz, hogy elejét veszi a Fed mérlegében felfújódott kötelezettségek további növekedésének, ugyanakkor nem annyira drasztikus, hogy lehűti a gazdaságot. A kötelezettségeket tovább növelni azért veszélyes, mivel a külföldi befektetők elzárhatják a csapokat, s nem vesznek több amerikai állampapírt.

A fentieket a legjobban a héten lezajlott amerikai–kínai stratégiai és gazdasági párbeszéd támasztja alá. Kína e csúcstalálkozón kijelentette: nyugtalanítja az 1840 milliárd dollárra várt idei amerikai költségvetési hiány, hiszen a távol-keleti ország az USA államkötvényeiből több mint 800 milliárd dollárért vásárolt, és ezzel az Egyesült Államok legnagyobb hitelezője. A nagy költségvetési hiányt pedig orvosolni kell, és ha az új kötvénykibocsátásokon nem jelennek meg kellő számban a külföldi befektetők, a jegybanknak ismét lépnie kell, ami kötelezettségeinek emelkedéséhez és a pénzmennyiség további növeléséhez vezet, ez pedig a dollár leértékelődését erősíti. Mindennek Kína (és még számos más ország) vajmi kevéssé örülne. Nem véletlen, hogy időről időre felerősödtek azok a hangok, amelyek követelik, hogy az IMF vezérletével a világ találjon egy új vezető valutát a dollár helyett. Legutóbb az ENSZ-közgyűlés elnöke is úgy nyilatkozott, hogy napirendre kell tűzni a kérdést, mi legyen a tartalékvaluta a dollár helyett.

A dollár ugyanakkor egyelőre csak gyengélkedik, temetni még korai lenne, noha elképzelhető, hogy a jövőben a tartalékvaluta szerepet más valuta, valuták veszik át. Ennek ellenére az Aegon Alapkezelő Alfa és Vision származtatott alapjai az alkalomszerű és a piaci folyamatok gyors kihasználását is lehetővé tevő stratégiájuk következtében több százmillió forintos nyereséget könyvelhettek el csak az év eleje óta a dollár más devizákkal szembeni gyengülésére fogadó határidős devizapozícióikon.

A szerző az Aegon Magyarország Befektetési Alapkezelő vezető termékmenedzsere