Még várni kell a trendfordulóra

Szegény műkincspiacot az ág is húzza – állapíthattuk meg szombat este, amikor a havazás majdnem meghiúsította a téli szezon legjelentősebb hazai festményaukcióját. Virág Judit végül hat óra helyett fél hétkor kezdte meg az árverezést a Kongresszusi Központ félig tele padsorai előtt, de a távol lévő gyűjtők egy része legalább az utolsó pillanatban leadott telefonos megbízással részt tudott venni a küzdelemben. Így az este egyik szenzációját produkáló Scheiber Hugó-kép (Körhinta) esetében tucatnyi telefonos licitáló küzdött a terem közönségével, ám a győztes mégis egy az aukción jelen lévő vásárló lett. Az 1,2 milliós kikiáltási ár több mint 12-szeresénél, 15 millió forintnál koppant a kalapács, jelezve, hogy egy valóban kiemelkedő alkotás iránt a rossz gazdasági helyzetben is óriási az érdeklődés. Ezt bizonyította Barabás Miklós Róma című kiváló akvarelljének szereplése (220 ezer/1,3 millió) is, és ugyancsak a válság előtti időket idézte a Vaszary János asztali csendéletéért kialakult küzdelem (5/18 millió).

Az összképet azonban nem az ilyen látványos eredmények határozták meg. A 387 millió forintos kikiáltási értékből nem egészen félmilliárdos összleütést sikerült kihozni, 10 százalék fölötti volt az el nem kelt alkotások aránya, és a művek mintegy negyedére (egyebek mellett id. Markó Károly Hylas elragadása című, 13 milliós remekművére) csak kikiáltási áron volt jelentkező. Az eladatlanul maradt tételek között olyan nagyágyúk is akadtak, mint például Paál László Szénaboglyák (13 millió), Vaszary János Monaco (8,5 millió) vagy Ziffer Sándor Nagybányai városrészlet (8 millió) című munkája. Ebben a helyzetben nagy eredménynek tekinthetjük, hogy az árverés sztárképe, Aba-Novák Vilmos 50 millióról indított nagyméretű cirkuszi jelenete több licitálót is vonzott, és 85 milliós leütési árat ért el.

A többi aukciósház is ingadozóbb eredményeket ért el a téli szezonban a válság előttiekhez képest. A Nagyházinál a festményeknek alig egyharmadára volt jelentkező, míg a műtárgyak az első napon ötven, a másodikon 37 százalékban keltek el. A magasabb árfekvésű művek közül sem a 16. századi szobrokra, sem a nyolcmillióról indított, nagyméretű Telepy Károly-képre, sem Kádár Béla és Gulácsy Lajos egyes alkotásaira nem volt jelentkező. Aki vásárolt, az igen jó áron juthatott olyan nívós képekhez, mint például Francesco Solimena Madonna a gyermek Jézussal és szentekkel című védett vászna (1,5/1,5 millió). A műtárgyak közül a habán és más népi kerámiák elég nagy arányban elkeltek, a második napon pedig az ezüst- és az ékszerkínálat bizonyult a leginkább sikeresnek. A régi bútorok és keleti szőnyegek közül viszont csak minden harmadik – a milliós tételek közül egyetlen képóra – talált gazdára.

A Belvedere Szalon festményaukcióján a 210 tétel közül majdnem száz gazdátlan maradt, és magas volt az alapáron eladott művek aránya. Közéjük tartozott a két legmagasabb áron, 9,5 mil-lióért leütött alkotás, Nagy Oszkár és Ziffer Sándor egy-egy jelentős nagybányai tájképe is. Ezüstárverésén magasabb, mintegy kétharmados kelendőségi arányt ért el Forró Tamás, és a BÁV-nál is jól – nyolcvan százalék körüli kelendőséggel – teljesített ez a tárgycsoport. Utóbbi cég ékszeraukcióján is hasonló eladási arány született, de a vevők valamivel kevésbé voltak lelkesek, mint a korábbi hasonló árveréseken.