Mindig akad vevő a jó képekre

A válság előttihez képest általában kisebb licitharc mellett és valamivel szerényebb árakon, de kivétel nélkül gazdára találtak a nagy értékű alkotások a tavaszi szezonban rendezett hazai festményárveréseken. A Kieselbach Galéria távolmaradása dacára (lásd keretes írásunkat) három cégnél is születtek tízmillió forint feletti leütési árak, és egy negyedik sem sokkal maradt le ettől. Az eladási arány Virág Juditnál mintegy 90, a Belvedere-nél és az Abigailnél 60, a MissionArtnál pedig körülbelül 50 százalékos volt.

Virág Juditnál a szezon legdrágább, 32 milliós eredményével együtt összesen hét festményt ütöttek le nyolc számjegyű összegért (az árverés főbb eredményeit május 25-i számunkban már bemutattuk). A Budapest Kongresszusi Központban elért majdnem 400 millió forintos összforgalomnak a Belvedere Szalon majdnem a felét (178 millió forint) teljesíteni tudta, ez a piacvezető és a közepes aukciósházak közötti szakadék már tavaly is megfigyelt szűküléséről tanúskodik. Forró Tamás könyvelhette el a szezon második legmagasabb leütési árát Aba-Novák Vilmos húszas években készült tájképével, és további négy kép ért el 10 milliónál magasabb eredményt. Az ádáz licitharcok azonban nem voltak jellemzők sem ebben, sem az alacsonyabb árkategóriában; a kivételek között említhetjük Vaszary János Siófoki kikötőjét (2,2/6,5 millió forint) vagy a kortársak közül Taubert László Anya című szobrát (750 ezer/2,8 millió).

Az Abigail Galéria május végi árverésén 120 millió forint körüli összleütés született, és négy kép ára lépte túl a tízmilliós határt. A tételek jellemzően alapáron vagy annál egy, esetleg két lépcsővel feljebb keltek el. A jelenlegi piaci helyzetben azonban ezt is jó eredménynek tekinthetjük, amely arról tanúskodik, hogy továbbra is aktívak a magyar festmények – különösen a klasszikus modern képek – gyűjtői, csak általában nem hajlandóak „vérre menő” küzdelmet folytatni egy-egy mű megszerzéséért. A szezon legkésőbb rendezett árverésén is erről bizonyosodhattunk meg. A MissionArt főként a nagybányai neós és a klasszikus avantgárd alkotásokat tudta jó arányban értékesíteni 240 tételnyi, magas színvonalú anyagából, de a legtöbb esetben csupán kikiáltási áron. Így például alapáron találtak gazdára az egyenként 9,5 millió forintról indított jelentős Mattis-Teutsch-festmények, továbbá Molnár Sándor, Tóth Menyhért, Kádár Béla képei.

A vegyes profilú aukciósházak mérsékelt sikerrel próbáltak meg túladni festményanyagukon, amely eleve nem tűnt olyan izgalmasnak, mint az ugyanezen cégek által felvonultatott műtárgy-, illetve ékszerkínálat (ezek szerepléséről jövő heti számunkban közlünk értékelést). A BÁV-nál a másfél száz kép közel kétharmada ugyan gazdára talált, de ezen belül az egy-két millió forint közé árazott régi festmények vagy éppen az anyag legdrágább tételei (Vaszary János és Molnár C. Pál egy-egy 2,2, illetve 2,8 milliós műve) hoppon maradtak. Komolyabb licitharc csak néhány alacsonyabb árfekvésű tételért bontakozott ki, például Fülöp Antal Andor kiváló kolozsvári látképéért (397. tétel, 260/800 ezer forint) vagy Aba-Novák Vilmos és Vaszary János kisebb munkáiért (421., illetve 413.).

A Nagyházi Galériánál a régi és 19. századi képek, szobrok mindössze harmadára, a 20. századi képeknek pedig a negyven százalékára akadt vevő. A néhány millió forintról indított barokk festmények kevés kivétellel visszamaradtak, ugyanakkor – a nemzetközi piac értékrendjét tükrözve – egy orientalista és egy magyaros tematikájú 19. század végi zsánerképért óriási küzdelem bontakozott ki. A klasszikusnak jóindulattal sem nevezhető Irinyi Sándor Arab férfi című nagyméretű vászna (194.) a 600 ezres kikiáltási árról 3,2 millió forintra drágult, Bihari Sándor 216. számon indított Csárdában című képe pedig 800 ezerről 3,4 millióra emelkedett. A festményaukció második napján egyetlen tételnek, a Saphier

Dezső gyűjteményét megjárt A. Tóth Sándor-képnek (Kiscserkész, 424.) sikerült túllépnie az egymilliós határt: az 1935-ben készült olajfestményt induló áron, 2,6 millió forintért vette meg egy licitáló.

A külföldi vevők, kereskedők értékmeghatározó szerepe a Polgár Galériánál is érezhető volt. Ez magyarázhatja egyebek mellett az 1900 körül, carrarai márványból készült Ferenc József-mellszobor (120., 380 ezer/egymillió) vagy Hermann Hendrich A Rajna kincsének elrablása című képének (106., 460/850 ezer) sikerét, de azt is, hogy a védett és ily módon külföldre legálisan nem kivihető nazarénus Madonnára (140.) csak alapáron, 480 ezer forintért volt jelentkező.

Mind a művek kvalitását, mind a provenienciájukat tekintve kiváló anyagot láthatunk a Falk Miksa utca és a Szent István körút sarkán található galéria falain és a kemény borítójú katalógusban. Vaszary János Nők tükörrel című korai alkotása például egykor a legendás „marchand-amateur”, Nemes Marcell birtokában volt, Iványi Grünwald Béla és Ország Lili egyes művei pedig megjárták a Vasilescu-gyűjteményt.

Mind a művek kvalitását, mind a provenienciájukat tekintve kiváló anyagot láthatunk a Falk Miksa utca és a Szent István körút sarkán található galéria falain és a kemény borítójú katalógusban. Vaszary János Nők tükörrel című korai alkotása például egykor a legendás „marchand-amateur”, Nemes Marcell birtokában volt, Iványi Grünwald Béla és Ország Lili egyes művei pedig megjárták a Vasilescu-gyűjteményt.-->