Virág Juditnál a szezon legdrágább, 32 milliós eredményével együtt összesen hét festményt ütöttek le nyolc számjegyű összegért (az árverés főbb eredményeit május 25-i számunkban már bemutattuk). A Budapest Kongresszusi Központban elért majdnem 400 millió forintos összforgalomnak a Belvedere Szalon majdnem a felét (178 millió forint) teljesíteni tudta, ez a piacvezető és a közepes aukciósházak közötti szakadék már tavaly is megfigyelt szűküléséről tanúskodik. Forró Tamás könyvelhette el a szezon második legmagasabb leütési árát Aba-Novák Vilmos húszas években készült tájképével, és további négy kép ért el 10 milliónál magasabb eredményt. Az ádáz licitharcok azonban nem voltak jellemzők sem ebben, sem az alacsonyabb árkategóriában; a kivételek között említhetjük Vaszary János Siófoki kikötőjét (2,2/6,5 millió forint) vagy a kortársak közül Taubert László Anya című szobrát (750 ezer/2,8 millió).
Az Abigail Galéria május végi árverésén 120 millió forint körüli összleütés született, és négy kép ára lépte túl a tízmilliós határt. A tételek jellemzően alapáron vagy annál egy, esetleg két lépcsővel feljebb keltek el. A jelenlegi piaci helyzetben azonban ezt is jó eredménynek tekinthetjük, amely arról tanúskodik, hogy továbbra is aktívak a magyar festmények – különösen a klasszikus modern képek – gyűjtői, csak általában nem hajlandóak „vérre menő” küzdelmet folytatni egy-egy mű megszerzéséért. A szezon legkésőbb rendezett árverésén is erről bizonyosodhattunk meg. A MissionArt főként a nagybányai neós és a klasszikus avantgárd alkotásokat tudta jó arányban értékesíteni 240 tételnyi, magas színvonalú anyagából, de a legtöbb esetben csupán kikiáltási áron. Így például alapáron találtak gazdára az egyenként 9,5 millió forintról indított jelentős Mattis-Teutsch-festmények, továbbá Molnár Sándor, Tóth Menyhért, Kádár Béla képei.
A vegyes profilú aukciósházak mérsékelt sikerrel próbáltak meg túladni festményanyagukon, amely eleve nem tűnt olyan izgalmasnak, mint az ugyanezen cégek által felvonultatott műtárgy-, illetve ékszerkínálat (ezek szerepléséről jövő heti számunkban közlünk értékelést). A BÁV-nál a másfél száz kép közel kétharmada ugyan gazdára talált, de ezen belül az egy-két millió forint közé árazott régi festmények vagy éppen az anyag legdrágább tételei (Vaszary János és Molnár C. Pál egy-egy 2,2, illetve 2,8 milliós műve) hoppon maradtak. Komolyabb licitharc csak néhány alacsonyabb árfekvésű tételért bontakozott ki, például Fülöp Antal Andor kiváló kolozsvári látképéért (397. tétel, 260/800 ezer forint) vagy Aba-Novák Vilmos és Vaszary János kisebb munkáiért (421., illetve 413.).
A Nagyházi Galériánál a régi és 19. századi képek, szobrok mindössze harmadára, a 20. századi képeknek pedig a negyven százalékára akadt vevő. A néhány millió forintról indított barokk festmények kevés kivétellel visszamaradtak, ugyanakkor – a nemzetközi piac értékrendjét tükrözve – egy orientalista és egy magyaros tematikájú 19. század végi zsánerképért óriási küzdelem bontakozott ki. A klasszikusnak jóindulattal sem nevezhető Irinyi Sándor Arab férfi című nagyméretű vászna (194.) a 600 ezres kikiáltási árról 3,2 millió forintra drágult, Bihari Sándor 216. számon indított Csárdában című képe pedig 800 ezerről 3,4 millióra emelkedett. A festményaukció második napján egyetlen tételnek, a Saphier
Dezső gyűjteményét megjárt A. Tóth Sándor-képnek (Kiscserkész, 424.) sikerült túllépnie az egymilliós határt: az 1935-ben készült olajfestményt induló áron, 2,6 millió forintért vette meg egy licitáló.
A külföldi vevők, kereskedők értékmeghatározó szerepe a Polgár Galériánál is érezhető volt. Ez magyarázhatja egyebek mellett az 1900 körül, carrarai márványból készült Ferenc József-mellszobor (120., 380 ezer/egymillió) vagy Hermann Hendrich A Rajna kincsének elrablása című képének (106., 460/850 ezer) sikerét, de azt is, hogy a védett és ily módon külföldre legálisan nem kivihető nazarénus Madonnára (140.) csak alapáron, 480 ezer forintért volt jelentkező.
Mind a művek kvalitását, mind a provenienciájukat tekintve kiváló anyagot láthatunk a Falk Miksa utca és a Szent István körút sarkán található galéria falain és a kemény borítójú katalógusban. Vaszary János Nők tükörrel című korai alkotása például egykor a legendás „marchand-amateur”, Nemes Marcell birtokában volt, Iványi Grünwald Béla és Ország Lili egyes művei pedig megjárták a Vasilescu-gyűjteményt.
Mind a művek kvalitását, mind a provenienciájukat tekintve kiváló anyagot láthatunk a Falk Miksa utca és a Szent István körút sarkán található galéria falain és a kemény borítójú katalógusban. Vaszary János Nők tükörrel című korai alkotása például egykor a legendás „marchand-amateur”, Nemes Marcell birtokában volt, Iványi Grünwald Béla és Ország Lili egyes művei pedig megjárták a Vasilescu-gyűjteményt.-->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.