Ismét nőtt a devizahitelek állománya

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) a Lakossági lakáshitelezés, 2010. I. félév című Statisztikai Tükör című kiadványa szerint a 2009. végi adatokkal összehasonlítva a teljes hitelállomány összege több mint 9 százalékkal, a devizaalapú állományé 16 százalékkal emelkedett. Ez a növekedés azonban nem a devizaalapú hitelezés további terjedésével magyarázható, sokkal inkább a forint és az euró, illetve a svájci frank egymáshoz viszonyított árfolyamváltozásának eredménye. (A svájci frankhoz képest 18,8 százalékkal, az euróhoz 5,8 százalékkal gyengült forint az első félévben.)

Az összes hitelállomány 65 százaléka a bankoknál, 31 százaléka a jelzáloghitel-intézeteknél koncentrálódott, 4 százaléka pedig a takarék- és a hitelszövetkezeteknél jelent meg. Az állomány 89 százaléka a hitelek minősítése szempontjából problémamentes volt, 7 százalékuk külön figyelendő minősítést kapott, az átlag alatti, kétes, vagy rossz minősítésű hitelek 4 százalékot tettek ki.

    A KSH szerint figyelemre méltó változás, hogy 2009 első félévéhez képest csökkent a problémamentes hitelek aránya, ugyanakkor majdnem duplájára nőtt a külön figyelendő, valamint az átlag alatti, kétes, vagy rossz minősítést kapott hiteleké. Ez azt jelenti, hogy június végén 58 ezer követelésnél a törlesztési késedelem 31–60 nap közötti, 31 ezer esetében pedig a 61, de akár a 365 napot is meghaladhatta.

    Az év első félében több mint 21 ezer lakáshitelt engedélyeztek, összesen 111 milliárd forint értékben. Az engedélyezett hitelek számában az előző év első félévihez képest 31 százalékos, összegét tekintve 38 százalékos csökkenés következett be. A 2009 első felétől kezdődő visszaesés tehát tovább folytatódott, ami együttesen tükrözi a pénzpiaci válságnak a hitelintézetek hitelpolitikájára és a lakosság hitelfelvevő képességére gyakorolt hatását.

    Az idei év első félévében engedélyezett lakáscélú hitelek összegének 4 százaléka volt államilag támogatott, szemben az előző év azonos időszakának 27 százalékos arányával. A csökkenést a támogatott forinthitelek felvételének szigorítása magyarázza.

    A devizaalapú hitelezés visszaszorulása is folytatódott: az ilyen típusú kölcsönök a tárgyidőszakban engedélyezett hitelek számának 36 százalékát, összegének közel 48 százalékát tették ki, szemben az egy évvel korábbi 56, illetve 66 százalékkal.

    A devizaalapú hitelezés csökkenésében két tényező játszott szerepet: egyrészt 2010 tavaszán új szabályokat vezettek be a jelzálogkölcsönökre, másrészt a forint gyengülése az euróval és a svájci frankkal szemben megemelte a törlesztő részleteket, ami meggondolásra késztette a lakosságot a devizaalapú hitelfelvételt illetően.

    Az engedélyezett lakáscélú hitelek összegének 80 százaléka a bankoknál összpontosult az első félévben, 17 százaléka a jelzáloghitel-intézeteknél, 3 százaléka a takarékszövetkezeteknél és a hitelszövetkezeteknél jelent meg. Ebben a félévben jelentős elmozdulás következett be a jelzálogintézetek javára, miközben a bankoknál csökkent az engedélyezett lakáscélú hitelek összegének aránya.

    Egy ügyfél részére átlagosan 5,3 millió forint összegű lakáshitelt engedélyeztek, 12 százalékkal kevesebbet, mint az előző év azonos időszakában.

    A folyósított lakáshitelek számában és összegében szintén jelentős változás történt. Az elmúlt években tapasztalható emelkedés 2008 első felétől megtört: a folyósítások számában 22 százalékos, összegében 34 százalékos csökkenés következett be 2009 első félévéhez képest.

    Az előző év azonos időszakában összegét tekintve a használt lakások vásárlása dominált; ennek a hitelcélnak az előfordulási gyakorisága tovább nőtt, így a használt lakás vásárlása mint hitelcél mind számában, mind összegében továbbra is meghaladta az építés és az új lakás vásárlása együttesét. Az előzőkben említett hitelcélok után következik a korszerűsítés, bővítés, amelynek aránya 2001-től 2005-ig fokozatosan csökkent, az elmúlt négy évben számát tekintve 15 százalék, összegét nézve 5–6 százalék körül mozgott. A hitelcél jellegéből adódóan az egy folyósításra jutó átlaghitel értéke kisebb, mint a már vizsgált célok esetében, ez okozza a folyósítások száma és összege közötti arányeltolódást.