Fél évtized a „hullámvasúton”

A BÁV múlt heti háromnapos művészeti aukciójának második napján, szerdán sorra került festményanyagból Jándi Dávid Ego Sum című kompozíciója (366. tétel) érte el a legmagasabb árat. A 4,8 millió forintos kikiáltási összeg két licitlépcsővel, 5,5 millióig kúszott fel. Ennél magasabb áron egyetlen Jándi-képet adtak el az elmúlt öt évben a hazai aukciókon: az Ego Sumnál sokkal könnyebben érthető témájú Nőrablás 7,5 millióról indult és 11 millióért kelt el ugyancsak a BÁV-nál, méghozzá a recesszió mélypontján, a 2009-es tavaszi szezonban.

A két festmény jó szereplése, sőt, már a felbukkanásuk sem illik bele a 2008 telén kezdődött műkincspiaci recesszió képébe. Sokkal jellemzőbbnek tekinthetjük Vaszary János Hátakt című festményének „pályáját”. A nem főműnek számító, de jó minőségű és viszonylag nagy méretű vászon 2007 decemberében 3,6 millió forintért (plusz jutalék) cserélt gazdát Virág Juditnál, a múlt heti BÁV-aukción viszont 2,8 milliós kikiáltási árán sem akadt rá jelentkező. Múlt szerdán általában véve gyenge volt az érdeklődés a magas árfekvésű tételek iránt. Eladatlan maradt egyebek mellett Tornai Gyula jellegzetes Keleti jelenete (320., 1,9 millió) és az aukciós porondon – pláne ilyen méretű és kvalitású olajfestménnyel – ritkán szereplő Réti István Ferenczy Noémiről festett finom portréja (312., 1,8 millió). Az olcsóbb képek közül azonban jó néhány kiemelkedően szerepelt, ez – a Jándi-kép eredménye mellett – mégiscsak érveket szolgáltat a fellendülésben bízók számára. Csók István Vámpírok című olajvázlata (339.) például 280 ezerről 650 ezer forintra drágult, Corini Margit Esti utca eső után című munkájáért pedig 100 ezertől 800 ezer forintig tartott a küzdelem.

Úgy tűnik, hogy elsősorban a nagy értékű képeknél kell tartósan berendezkedni a 2008 előtt kialakultnál alacsonyabb árszintre. Aki elemezni szeretné a magyarországi festményaukciós piac „felsőházának” 2005–10 közötti teljesítményét, annak nagy segítséget jelent a Milliós festők és szobrászok – Nagyértékű művek alkotói címmel nemrég megjelent kötet. A könynyed műfajt sejtető címe dacára nagyon komoly kézikönyv 350 kiemelkedő magyar művész festményeinek, grafikáinak és szobrainak 2005 tavasza és 2010 tavasza közötti aukciós eredményeit tartalmazza. A szerkesztők – Lovas Beáta és Lovas Dániel – azokat az alkotókat válogatták be, akiknek előfordultak hét számjegyű leütési árú művei a vizsgált időszakban. Az ő alkotásaik közül az alacsonyabb árfekvésű, akár egy-kétszázezer forintos festményeket és egyedi grafikákat is felsorolják.

Sokatmondó, hogy a huszadik század első felében élt legjelentősebb magyar festők aukciós rekordjai között csak elvétve találunk olyat, amelyik 2009-ben vagy 2010-ben született (lásd táblázatunkat). Hasonló a helyzet a 19. századi mesterekkel is: a 2005–10 között eladott legdrágább Benczúr-kép (Vajk, 12 millió forint) 2006-ban, a Lotz-rekorder (Vénusz, 27 millió) 2005-ben cserélt gazdát. Az 1945 utáni mezőnyben például Csernus Tibor árai 2008 decembere óta nem kúsztak 10 millió fölé, és Bak Imre vagy Nádler István aukciós rekordjai (4,6, illetve 9,5 millió) is Virág Judit 2008. őszi kortárs árverésén születtek.

Egy-egy művész árainak alakulása is jól szemlélteti az elmúlt fél évtized műkincspiaci történéseit. A mind szakmailag, mind a piacon régóta nagyra értékelt Aba-Novák Vilmos árai 2005–08 között valamelyest tovább emelkedtek. Az 1933 körül készült Tiszai bárkákat például 2005-ben 22 milliós áron ütötték le az Abigail Galériánál, három évvel később már 26 millióig tartott érte a küzdelem. Azóta viszont előfordultak jelentős árcsökkenések is. A Tiszai bárkáknál néhány évvel fiatalabb Zsögödi udvar 2008 tavaszán 24 millió forintért kelt el a Kieselbach Galériánál, 2009 decemberében viszont már csak 9,5 milliót adtak érte a 20’21 Galéria online licitjén. Összességében azonban szó sincs az árak összeomlásáról. A 20 millió forint feletti leütési árak közül 13 született 2008 végéig, azóta pedig öt (beleértve a legnagyobb, 85 milliós eredményt). Ez időarányosan nem rossz adat.