Galériák tőkével és a nélkül

Brüsszel Ixelles kerületében – az egyik olyan környéken, ahol sűrűsödnek a kereskedelmi és nonprofit művészeti bemutatóhelyek – van egy kis útszakasz, amelyet sok szempontból modellértékűnek tekinthetünk. A város egyik elegáns vásárlóutcáján, az Avenue Louise-on – a boltnegyedtől kicsit távolabb, a Rue de’l Abbaye és a Rue Saint-Georges találkozásánál – száz méteren belül három olyan kereskedelmi galéria működik, amely tökéletesen leképezi a galériák lehetséges kortárs műtárgypiaci stratégiáit – legalábbis azokat, amelyekkel egy erős gyűjtői tradíciójú, jól működő gazdaságú és komoly vizuális kultúrájú országban érvényesülni lehet.

Eltérő utakon és messze nem azonos tempóban jutottak ide, és működési modelljük, valamint lehetőségeik is sokban eltérnek, de mára mindhárom galériának – a Meessen de Clercqnek, a Xavier Hufkensnek és a Catherine Jozsa Gallerynek – komoly presztízse van. A három közül a piacon maradás szempontjából a legérdekesebb talán a legkisebb, a másik kettőt inkább csak a kontraszt kedvéért említem.

A Xavier Hufkens 1987 óta van a piacon, tehát még jóval a kortárs művészeti piac globális meglódulása előtt lépett színre. Elegendő tőkével, komoly invesztícióval kezdett egy raktárépület hatalmas terében, s a kezdetektől nagyon komoly külföldi és belga neveket, Felix Gonzalez-Torrest, Antony Gormley-t, Michelangelo Pistolettót és másokat tudott kiállítani. 1992 óta van jelenlegi helyén, a Rue Saint-Georges 6–8.-ban vásárolt meg egy elegáns házat, idővel bővítette, és e galériában mai klasszikusok – november 4-től éppen Richard Artschwager – munkáit mutatja be. A bevezetettség, a biztonságos terep – vagyis a nemzetközileg ismert művészek munkáival történő kereskedés –, a profi marketing és kommunikáció olyan erők, amelyek a Xavier Hufkenst a válság idején is a felszínen tartották.

Egy vizuális művészetek iránt fogékony üzletember és gyűjtő, valamint egy fiatal, a szakma által rendkívüli tehetségnek tartott művészettörténész összeállt, s három éve megalakult a Meessen de Clercq galéria. A Xavier Hufkenstől úgy 60-80 méterre megvettek, majd renováltak egy háromszintes épületet. A szakmai tekintély és a pénz együttállása révén gyakorlatilag azonnal olyan helyzetbe kerültek, hogy programjukban már induláskor a legnagyobb nevekkel tudták keverni a tehetségesnek és eladhatónak tartott, feljövőben lévő művészeket. Képviselik Claudio Parmiggiani mellett többek között a sztárjelölt Sarah Pickeringet és Jorge Méndez Blake-et is, és kereskednek Bruce Neuman és Mona Hatoum munkáival is. A Meessen de Clercq kiváló példa arra, hogyan lehet a szakmai ismeretek és a nagy pénz kombinációjával, határozott és kőkeményen végigvitt koncepcióval berobbanni egy erős piacra.

A „jó piacon, nagy invesztícióval, biztos neveket” recepttől eltérő utat jár be a négy évvel ezelőtt nyitott Catherine Jozsa galéria. A Xavier Hufkenstől De Clercqékkel ellentétes irányban, három háznyira egy viszonylag kis helyiséget bérel a tulajdonos-galériavezető-kurátor, a magyar származású Catherine. Korábban több jónevű galériánál dolgozott, s még időben, a válság előtt döntött úgy, hogy kiállítótermet nyit – saját erőből, tőkebevonás nélkül, a maga ízlésében és a gyűjtők nyitottságában bízva. Neve nem volt ismeretlen a piacon, s ez a bizalom szempontjából mindenképpen döntő – a bizaloméból, amellyel a gyűjtők a kezdő galéria számukra még jószerével ismeretlen művészeit fogadták. A fokozatosan bővülő és fejlődő kínálattal Jozsának sikerül egy-két év alatt a helyi színtér jegyzett szereplői közé kerülni. Belga, finn, német, katalán művészek mellett – úgy tűnik – éppen a megfelelő ponton nyitott kelet felé. A Párizsban élő orosz Olga Kisseleva után a moldovai Veaceslav Druta, majd a kazah Yerbossyn Meldibekov és az albán Anila Rubiku következett, s november 4-én a Budapesten élő és dolgozó Szabó Eszter kiállítása nyílik nála. A sorozatot, az utat, amelyet Jozsa bejár, láthatólag a gyűjtők és a szakma szereplői is értékelik. Olyannyira, hogy Jozsa mára a művészeti események rendszeres meghívottja. Az egyik legtekintélyesebb belga napilap, a La Libre Belgique a Brussels Art Fair alkalmából minden évben interjút közöl a piac valamelyik fontos szereplőjével. Sok éve már minden alkalommal a helyi szcéna királya, Albert Baronian nyilatkozott, az idén azonban maga helyett Jozsát ajánlotta mint a galeristát, akire mindenképpen figyelni kell.

A közel tizenegymillió lakosú Belgiumban hosszú ideig Antwerpen volt a műkereskedelem központja, fontos város ezenkívül Gent, és az elmúlt években erősen megnőtt Brüsszel súlya is, nemcsak az országon belül, hanem nemzetközileg is. A minden áprilisban megrendezett Brussels Art Fair egyre feljebb kerül a nemzetközi vásárok ranglistáján – mára az első 10-15.-ben jegyzik, egész Európából és a tengerentúlról is eljönnek ide nagynevű galériák és komoly gyűjtők. A helyi szakma a Belgiumban élő, komoly, rendszeresen vásárló, koncepciózus gyűjtők számát 300 körülire teszi, de sokan vásárolnak kortárs műtárgyakat alkalmi jelleggel is.

A piac fejlődésében, a nemzetközi súly növekedésében, a helyi művészeti élet felértékelődésében a kortárs művészeti intézmények, múzeumok, kiállítóhelyek léte és nemzetközi rangja és ismertsége is kulcsfontosságú, de hasonlóan fontos, hogy legyenek világszerte ismert művészek, sztárok. Belgiumban az antwerpeni Museum van Hedendaagse Kunst Antwerpen, a brüsszeli Wiels, a genti S.M.A.K, a charleroi fotográfiai múzeum és még néhány nagy kiállítóhely jelenti a globálisan magasan jegyzett intézmények körét, az ország kortárs nemzetközi sztárjainak listája pedig olyan nevekkel kezdődik, mint Jan Fabre, Wim Delvoye és Luc Tuymans.

A közel tizenegymillió lakosú Belgiumban hosszú ideig Antwerpen volt a műkereskedelem központja, fontos város ezenkívül Gent, és az elmúlt években erősen megnőtt Brüsszel súlya is, nemcsak az országon belül, hanem nemzetközileg is. A minden áprilisban megrendezett Brussels Art Fair egyre feljebb kerül a nemzetközi vásárok ranglistáján – mára az első 10-15.-ben jegyzik, egész Európából és a tengerentúlról is eljönnek ide nagynevű galériák és komoly gyűjtők. A helyi szakma a Belgiumban élő, komoly, rendszeresen vásárló, koncepciózus gyűjtők számát 300 körülire teszi, de sokan vásárolnak kortárs műtárgyakat alkalmi jelleggel is.

A piac fejlődésében, a nemzetközi súly növekedésében, a helyi művészeti élet felértékelődésében a kortárs művészeti intézmények, múzeumok, kiállítóhelyek léte és nemzetközi rangja és ismertsége is kulcsfontosságú, de hasonlóan fontos, hogy legyenek világszerte ismert művészek, sztárok. Belgiumban az antwerpeni Museum van Hedendaagse Kunst Antwerpen, a brüsszeli Wiels, a genti S.M.A.K, a charleroi fotográfiai múzeum és még néhány nagy kiállítóhely jelenti a globálisan magasan jegyzett intézmények körét, az ország kortárs nemzetközi sztárjainak listája pedig olyan nevekkel kezdődik, mint Jan Fabre, Wim Delvoye és Luc Tuymans.-->