Nyerésben a régiós piac

A régiós részvénypiacok az idén jobban teljesítettek, mint a fejlett országok tőzsdéi. A varsói irányadó index 15 százalékot emelkedett, az orosz is csaknem 10 százalékot szedett eddig magára, a BUX – a különadók és a nyugdíjpénztárakkal kapcsolatos kormányzati tervek dacára – több mint 8 százalékos pluszban van. Ezek az eredmények viszont eltörpülnek néhány más régiós részvénypiac teljesítményéhez képest; az ukrán tőzsdeindex már csaknem 30 százalékot emelkedett az év eleje óta, a balti államokban pedig 40–60 százalék között van a tőzsdeindex idei nyeresége.

Üröm az örömben, hogy a külföldi börzéken szép teljesítményre képes részvényeket a hazai kisbefektetők elérhetik ugyan, de csak kisebb-nagyobb nehézségek és költségek árán. „A brókercégek jellemzően nagyobb jutalékot számolnak fel egy cseh vagy lengyel részvénypiaci tranzakció után, mint a pesti parketten kötött ügyletek esetében, a díj akár a hazai tarifa többszöröse is lehet” – mondja Boér Levente, az OTP Alapkezelő részvényportfólió-menedzsere. Egy megfelelően diverzifikált portfólióhoz ráadásul legalább 10-15-féle részvényre van szükség, ezeket viszont a magas fix jutalékok miatt nem éri meg kisebb mennyiségben megvásárolni, jellemzően legalább egymillió forinttal érdemes egy-egy cégbe beszállni.

Költsége van emellett a valutaváltásnak is, hiszen a külföldi papírok jellemzően csak az adott ország fizetőeszközében vásárolhatók meg, kedvezményes váltási árfolyamot pedig szintén csak a komolyabb vagyonnal rendelkező klienseknek intéznek el a brókerek. A felsoroltak miatt Boér szerint legalább 50 millió forintja kell legyen annak, aki jól diverzifikált közvetlen részvénybefektetésekkel szeretné lefedni a környező országok piacait.

Az ekkora vagyonnal nem rendelkező befektetőknek sem kell azonban elkeseredni, mivel más eszközökkel, például befektetési alapokkal is el lehet érni a térség tőzsdéit. Ezek közül az egyik lehetőség az úgynevezett ETF-ek vásárlása lehet, ilyenből viszont kevés likvid létezik, igaz, a BUX-ra létrehozott alap, amelyet a hazai börzén folyamatos árjegyzés mellett meg lehet venni, éppen ilyen. A másik lehetőség a térség piacain befektető alapok vásárlása, szinte minden hazai alapkezelőnek van ilyen konstrukciója.

Ezek közül egyrészt a múltbeli relatív hozamok alapján érdemes választani, azok az alapok, amelyek tartósan megverték eddig a benchmarkjukat, jó eséllyel a jövőben sem lesznek rosszak. A másik fontos szempont a választásnál a vagyonkezelési díj mértéke lehet; itt arra érdemes figyelni, hogy magas sikerdíjat csak olyan alapnak fizessen ki a befektető, amelynél valóban van hozzáadott érték – tanácsolja Boér. Vigyázni kell a kevésbé látható költségekre is, érdemes rákérdezni, hogy nem terheli-e az alapot valamilyen előre fizetendő díj, illetve mi a jellemző vételi és eladási tranzakciós díj. Érdemes emellett odafigyelni az alap méretére is, előfordulhat ugyanis, hogy egy-egy nagyobb befektető kiszállása esetén a kisebb konstrukciókat likvidálni kell, és emiatt az alapban maradó befektetők veszteséget szenvedhetnek el. A portfóliót kezelő csoportot is érdemes szemügyre venni, nem mindegy például, hogy egyetlen ember kezeli az alapot, vagy a portfóliómenedzser keze alá dolgozó elemzőket is alkalmaz az alapkezelő. VG