Érdemes kivárni az áresés miatt

Aggódva konstatálhatták a befektetők, hogy az amerikai Standard & Poor’s hitelminősítő már csak 40-50 dollárra teszi mind az észak-amerikai WTI, mind az északi-tengeri Brent típusú kőolaj hordónkénti (1 hordó = 159 liter) 2016–2018 közötti átlagárát. Ez nemcsak a fekete aranyba árupiaci konstrukciókon keresztül invesztálók kedvét veheti el, hanem ronthatja az olajipari részvények kilátásait is.

A 30 dollár körüli szintre esett olajár már nemcsak azokat a kisebb kitermelőket érinti kedvezőtlenül, amelyek hitellel finanszírozták növekedésüket, hanem a nagy, pénzügyileg stabilabb cégeket is megviseli. Emiatt utóbbiak beruházásaik visszafogására kényszerülhetnek, ez a kitermelés csökkenése miatt hosszabb távon a bevételeikre is mérséklően hathat. Ez persze nem feltétlenül jelent eredménycsökkenést is, ha egyúttal költségeiket is csökkentik, így nőhet a hatékonyságuk. A finomításban erős cégeknek pedig az alacsony olajárak még jól is jöhetnek.

A Mol januári, 7,1 dolláros hordónkénti finomítói árrése például kiemelkedőnek tekinthető, hiszen 2015 negyedik negyedévében annak csoportszintű értéke csak 4,9 dollár volt. Igaz, vegyipari árrése az év első hónapjában tonnánként 761,8 euróra szűkült, de még így is meghaladta az elmúlt negyedévi 700,5 eurós átlagot.

Mégis óvatosságra intenek az elemzők. A csökkenő olajár miatt ugyanis a Concorde Értékpapír Zrt. szerint az energetikai cégek az idén is a tavalyihoz hasonló, 20 százalék körüli mértékben vághatják vissza beruházásaikat, s tovább mérsékelhetik termeléseiket, kényszerülhetnek eszközeik leírására. Ez az egy részvényre jutó eredményeiket is lejjebb viheti, ami a részvényeik árfolyamát is nyomás alatt tarthatja.

A közép- és kelet-európai régió vezető energetikai cégei közül az osztrák OMV 1,5 milliárd eurós leírásra kényszerült, s ennek hatására az Erste január közepén papírjainak eladását ajánlotta. Számításai szerint ugyanis 35 dolláros hordónkénti olajár alatt az adózás és kamatfizetés előtti eredménye (EBIT) már negatív, így a társaságnak csökkenteni kell a költségeit, például bezárnia vagy felfüggesztenie a kevésbé hatékonyan termelő kútjait Ausztriában, Romániában és az Északi-tengeren. Rainer Seele OMV-vezérigazgató nem is zár ki leépítéseket, miközben kitermelési költségein úgy akar faragni, hogy Iránban, Abu-Dzabiban vagy Oroszországban terjeszkedne, ahol olcsón lehet olajat termelni.

A Mol-részvények kilátásai valamivel kedvezőbbek, miután a kurdisztáni Akri-Bijeel mezőről való kivonulás tavaly negyedik negyedévi 440 millió dolláros leírását a piac már szeptemberben beárazta. Ám még az északi-tengeri eszközök – Berislav Gaso, a Mol kutatás-kitermelési üzletágának vezetője által kilátásba helyezett – amortizációja is további százmilliókkal csapolhatja meg a társaság profitját. „Vélhetően a finomítói-kereskedelmi üzletág megélénkülési időpontjára is jut majd leírás, ami a második és/vagy a harmadik negyedévben következik be” – figyelmeztet az Equilor Befektetési Zrt. Ám annak ellenére, hogy az elmúlt hetek piaci folyamatai miatt az Erste 14 200 forintra csökkentette a Mol-részvények egy év múlva várható árfolyamát, az még így is 5-6 százalékkal magasabb a mostani tőzsdei jegyzésnél.

Az Erste szerint fundamentálisan jók a PKN Orlen pozíciói is, mégsem ajánlja se vételre, se eladásra a részvényeit. Azzal érvelnek, hog a cseh Unipetrol mellett a kelet-közép-európai energiapiac legnagyobb szereplőjének számító PKN számára a javasolt új stratégia befektetői szempontból kockázatokat rejthet.