Sávba szorul az euró-forint árfolyam

Az idei év egyik legerősebb devizája volt – a lengyel zloty és a cseh korona mellett – a forint. Ez annak köszönhető, hogy egyfelől csökkentek a politikai bizonytalanságot okozó tényezők, mint amilyent például a francia választások első fordulójában a szélsőjobbos Marine Le Pen előretörése jelentett, másfelől az európai gazdasági növekedés kilátásai jelentősen javultak. Látványosan megindult a tőke az európai eszközök irányába, vették rendesen az eurót, de még ennél is erősebbeknek bizonyultak a régiós eszközök. A növekedés erősebb a térségünkben az európai átlagnál, miközben a magasabb kamatok miatt még mindig vonzóbbak vagyunk az európai negatív reálhozamot nyújtó befektetéseknél, így aki az európai növekedésre akart fogadni, az nagy lelkesedéssel vette a magyar, lengyel és cseh eszközöket.

Mindemellett a rekordmértékű­re duzzadt magyar fizetésimérleg-többlet továbbra is támaszul szolgál, ami természetes felértékelődési nyomás alá helyezi a hazai fizetőeszközt. Segített emellett még a gyenge dollár is, amely az év elején megfogalmazott várakozásokhoz képest talán a legnagyobb meglepetést keltette a piacon. Ez kedvez a fejlődő piaci eszközöknek és így áttételesen a forintnak is.

Az érem másik oldalán a Magyar Nemzeti Bank áll, amelynek nem kifejezetten célja, hogy túlzottan megerősödjön a forint, emiatt monetáris tanácsa vélhetően sokáig ki fog tartani az alacsony kamatpolitika mellett. A másik tényező, amely egy gyors forintgyengülést tudna kiváltani, az az európai és amerikai hozamok emelkedése lehetne, ami az inflációs várakozások emelkedése esetén következhetne be.

Ezzel együtt messziről nézve továbbra is egy kereskedési sávban mozog az euró-forint keresztárfolyam, amelynek alsó széle 300–303, a felső széle 314–317 forint közelében húzódik. Vélhetően középtávon maradhat továbbra is a sávkereskedés – alacsonyabb volatilitás kíséretében.