Megállíthatatlan az euró erősödése

A legutóbbi lökést a jelenlegi dollárárfolyamszintek eléréséhez a Jackson Hole-i, Fed által szervezett szimpóziumon elhangzott beszédek adták. A piaci szereplők nagy várakozásokkal tekintettek mind Janet Yellen, mind Mario Draghi szavai elé, annak ellenére, hogy a múltbeli tapasztalatok nem feltétlenül adtak rá okot. Persze kizárni sem lehetett a jelentős fejleményeket, hiszen az Európai Központi Bank (EKB) elnöke már használta ezt a fórumot arra, hogy jelzéseket adjon a piacoknak. Végül aztán nem hangzott el semmi, ami érdemben befolyásolta volna az árfolyamokat. Janet Yellen inkább a válság után hozott szabályozások helyességéről szólt, míg Draghi fő témája az volt, hogy kiállt a szabadkereskedelem jelentősége mellett. Azonban a befektetőknek sem kellett több. Ugyan nem kaptak utalásokat sem arról, mi a véleménye a Fednek az infláció alakulásáról, vagy arról, hogy nem túl gyenge-e a dollár, illetve arról sem érkezett semmi jelzés, hogy az EKB várhatóan tovább szűkíti-e ősszel az eszközvásárlási programjának kereteit, illetve hogy esetleg túlzottan erősnek ítéli-e az euró árfolyamát, az irány nem volt kérdés. A befektetők úgy dekódolták a beszédeket, hogy ha mindezekről a jegybanki vezetők nem ejtettek szót, akkor az irány változatlan, hiszen ha a fentiek gondot jelentenének, vagy változott volna a korábbi álláspont, akkor arról szót kellett volna ejteni.

Az már ennek a hétnek a fejleménye, hogy a második negyedéves amerikai GDP második becslése során a számokat felfelé módosították 2,7 százalékról 3 százalékra, illetve a pénteki munkaerőpiaci statisztikák eredményét előrevetítő ADP-mutató szerint a – mezőgazdaságon kívüli – magánszektorban létrejött új munkahelyek száma a várt felett alakult (237 ezer a várt 185 ezer helyett). Utóbbi számok alapján a pénteken megjelenő statisztikák álláshelyekről szóló értékei is kedvezően alakulhatnak majd, aminek bizonyára lesz azonnali hatása. Fontosabb azonban az átlagos órabérek növekedése, hiszen ezt tekinti az inflációemelkedés forrásának a befektetői kör és a Fed is. (A Fed által leginkább „kedvelt” inflációs mutató a személyi fogyasztási kiadások magindexe (core PCE) (a mutató alakulása a cikk zárásának időpontjában még nem ismert). Amennyiben a bérnövekedés továbbra sem képes jelentősebb „ugrást” mutatni, az eddigi inflációs adatok ismeretében ez akár oda is vezethet, hogy a befektetői gondolkodásból kikerül az idén decemberi kamatemelés, ami a dollárt ismét nyomás alá helyezheti. Talán ezen a ponton érdemes kiemelni azt a jelenséget is, hogy az elmúlt napokban a határidős üzletkötésekből visszaszámított valószínűségek szerint a piac ismét áraz kamatcsökkentést mind idén szeptemberre, mind decemberre, még ha igen alacsony valószínűséggel is (szeptember: 2,7, december: 1,7 százalék).

Ehhez képest az elmúlt esztendő végén még úgy indultunk, hogy a Fed a decemberi kamatemeléssel együttesen azt hozta nyilvánosságra, hogy idén összesen három újabb lépést tervez. A piaci várakozások rögtön abba az irányba tolódtak, hogy ebből legfeljebb kettő tud megvalósulni. Ezt júniusban el is értük, ám erre az időpontra az első negyedéves amerikai GDP-adat, illetve a visszaeső inflációt mutató statisztikák miatt a piac már kételkedett a Fed lépésének jogosságában. A 2018 végéig szóló amerikai kamatemelési tervek ismét úgy indultak, hogy összesen egy lépés volt a Fed előrejelzésében. Ehhez képest ott tartunk, hogy a jövő esztendő végéig a befektetői réteg egy további 25 bázispontos emelést hisz el.

Az euró jobb inflációs adatokkal és jobb konjunkturális mutatókkal a „háta mögött” jutott el idáig. Az év során voltak olyan várakozások is, hogy az EKB még az előtt kamatot emel – a kamatfolyosó alsó, betéti szélét húzza feljebb –, hogy befejezné eszközvásárlási programját. A devizaövezet központi bankja 2015-ben indította azt a programot, amelynek keretében eddig 2,3 ezermilliárd eurónyi kötvényt vásárolt. A jelenlegi várakozások a program 2018 elején történő megszüntetéséről szólnak, annak ellenére, hogy az infláció és az inflációs várakozások a 2 százalékos jegybanki cél alatt vannak. Az erősödő euró azonban bonyolulttá teszi a monetáris politika visszafordítását a „normális kerékvágásba”. Egyrészt aláássa az inflációs várakozásokat, ahelyett, hogy gerjesztené őket, másrészt az árfolyam erősödése önmagában monetáris szűkítésként hat, ami kevésbé sürgeti az EKB-t a kamatemelés irányába tett lépésekre. Egyes számítások szerint 10 százalékos erősödés az euró árfolyamában 50 bázispontos csökkenést hoz az inflációban 12 hónap alatt. A kereskedelmi súlyozású euróárfolyamban minden 10 százalékos euróerősödés 5 százalékkal csökkenti a részvényenkénti eredményeket.

A nyáron a 2017-es esztendőt érintő nyereség-előrejelzések negatív irányba fordultak. Ez a német DAX index alakulásán is észrevehető. Ebben a helyzetben, ha az EKB nem tenne eleget a várakozásoknak, az maximum lélegzetvételhez juttatná a befektetőket, de érdemi fordulatot nem biztos, hogy hozna a jelenlegi trendekben. Az esetleges „pihenőre” utal az is, hogy az eurós spekulatív határidős ügyletek nyitott kötésállományának száma (87 976) a csúcsok közelében jár (2011. május: 95 516), és a növekedés megtorpant. A technikai elemzés oldaláról a heti bázisú grafikonon az euróerősödés trendje ép. Középtávon ellenállás 1,2250, ezt követően 1,2500 közelében helyezkedik el. Támasz 1,1730-nél van, az uralkodó trend pedig szintén ezen érték alatti zárások nyomán törne meg.