A nyugalom díja

Szándékuk szerint tehát a nyugdíjak a jövőben is gyorsabban nőnének az inflációnál, hiszen a mostani svájci indexálás felerészben a nettó béremelkedés mértékére épül. Ennek is köszönhető, hogy a kormány az év eleji ötszázalékos emelést májusban máris 6,1-re egészítette ki, ám a jelenlegi folyamatok láttán ez akár hét százalék közelébe is felkúszhat.

Bár a nyugdíjasok hárommilliós szavazótáborának minden rezdülésére odafigyelő kormány a járandóságok emelésétől saját népszerűségének növekedését is reméli, korántsem biztos, hogy a mostani szisztéma az ország egésze számára előnyös. Az éves szinten már ma közel 2900 milliárd forintot felemésztő és évről évre bővülő nyugdíjkassza finanszírozása ugyanis már középtávon komoly akadályokba ütközik. Az okok ismeretesek: csökkenő születésszám, alacsony, 56-57 százalék körüli foglalkoztatási ráta, egymillió minimálbéres. A járulékok megemelése pedig szóba sem jöhet, sőt, a versenyképesség megőrzése érdekében égető szükség lenne a tb-teher mérséklésére.

Ilyen körülmények között már néhány tízmilliárd forintos megtakarítás is jól jöhet a büdzsének, és az indexálás módosítása pontosan ennyit hozna az állam konyhájára.

Tény, mindez nem túl kedvező az idősek számára. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a nyugdíjak reálértéke 2003 és 2007 között 19,6 százalékkal emelkedett. Sőt, ha figyelembe vesszük a nyugdíjas fogyasztói árakat, a növekedés még akkor is 14,7 százalék. Ugyanebben az időszakban a nettó bérek csupán 13,1 százalékkal emelkedtek, és ez az eltérés mégiscsak arra utal: a magyar rendszerrel komoly gondok vannak.