Az idő foglyai

Gyakorlatias, megvalósítható programot, az „ultimátumpolitika”, a nagyotmondás helyett a párbeszédre, nyitottságra, hitelességre építő SZDSZ-t ígért Fodor Gábor a rá szavazóknak az SZDSZ tisztújításán. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent majd, még nem tudni. Az egy évvel ezelőttihez hasonlatosan most is szinte a véletlenen múló helycsere után sincs könynyebb helyzetben a liberális párt. A szavazati arányokból is egyértelműen látszó megosztottságon kellene valahogy úrrá lenni most éppen Fodor Gábornak, akinek elődjéhez hasonlóan szintén nem lesz erre sok ideje: az egy év múlva esedékes uniós parlamenti választásokon már mérhető eredményt kellene felmutatnia. A liberális politika újbóli meghatározása sem lesz könnyű, mert bár Kóka János csak a gazdaságpolitikára összpontosított, legyőzője programja most még kézzelfoghatatlan, s ha van is, nem tudni, a belső erőviszonyok milyen irányban alakítják majd.

Fodor beszédében nem zárta ki az előre hozott választások lehetőségét sem, egyelőre ezzel komolyan nem számol senki sem az MSZP-ben, sem az SZDSZ-ben, ahogy azzal sem, hogy valamiféle új mozgástér keletkezne a kisebbségi kormány és a „konstruktív ellenzéki” szerepre készülő liberálisok együttműködésében. Bár az MSZP-nek lehet, hogy valamelyest jobban jött az „együgyű”, adóra fókuszáló, ezért kiszámíthatóbb Kóka, mint az egyelőre mondanivalójában is valamiféle belső ellentmondást mutató Fodor. TE