Ki mennyit kaszál?

Nincs hurráhangulat a gabonaszektorban, pedig a tavaly indult világpiaci árrobbanás az idén is alapot adhatna az optimizmusra. Csakhogy az ágazati szereplők egyelőre nem látják tisztán az aratás utáni piaci helyzetet, és ez pillanatnyilag bizonytalanságot okoz.

A termelőket megijesztették az elmúlt napok heves esőzései, amelyek mennyiségi csökkenéshez és minőségromláshoz vezethetnek, ha tovább folytatódnak. A malmoknál a versenyhivatal tartott kartellgyanúval rajtaütésszerű ellenőrzéseket, míg a sütőipart a búzaárak helyett inkább még az idei energiadrágulás és a munkabér-növekedés többletterhei foglalkoztatják. A gabonakereskedők pedig az erős forint miatt aggódnak, mivel az megnehezítheti a kivitelt, főleg akkor, ha az árut távolabbi piacokra kellene szállítani, mert ilyen esetekben a fuvarozási pluszköltségek is versenyhátrányt jelenthetnek.

Az általános bizonytalanság közepette most azt lehet megállapítani, hogy a búzaárak némileg visszarendeződhetnek az elmúlt év második feléhez képest, bár a termény iránti (nemzetközi) kereslet továbbra is élénk marad. Az árcsökkenést nálunk alapvetően az okozhatja, hogy a kelet-közép-európai regionális piacon – amely a hazai gabonaágazat értékesítési esélyeit nagymértékben, közvetlenül befolyásolja – az elmúlt évinél jobb búzatermés várható. Ez a helyzet ma, de a távolabbi ágazati kilátások a meghatározó gabonatermelő országok terméseredményeitől, az újabb bioipari igényektől és a nagy beszerzők (például Kína) gabonavásárlásaitól is függnek.

Fogyasztóként viszont talán megnyugodhatunk, hiszen az elmúlt évi ársokkot mára „megemésztettük”, mivel az alapanyag-drágulás – inflációgerjesztő tényezőként – beépült a fogyasztói árakba. A tavalyihoz hasonló vagy azt felülmúló gabonaár-robbanás pedig az idén várhatóan nem lesz. Így a termelők úgy járhatnak jól, hogy a vásárlók sem jönnek ki sokkal rosszabbul.