Várvédők

Régen volt annyira unalmas a Mol közgyűlése, mint tegnap. Nyomuk sem volt azoknak a látványos jeleneteknek, amelyek egy évvel ezelőtt tarkították a hasonló összejövetelt. Akkor az osztrák OMV próbált meg repedéseket ütni a menedzsment köré épített bástyákon, s a legnagyobb részvényesként beleszólni a cég irányításába. Nem sikerült neki, nem sokkal később fel is adta.

A mostani nyugalom ugyanakkor nem azt jelenti, hogy az élet visszazökkent volna a rendes kerékvágásba, és a felvásárlási adok-kapok helyett végre csak a szokásos üzletpolitika lett volna a téma. Épp ellenkezőleg: a közgyűlésen olyan javaslatok mentek át szinte „csont nélkül”, amelyek tovább erősítik az igazgatótanács eddig is kivételesen erős helyzetét, lényeges területeken mérsékelve a részvényesek lehetőségét a beavatkozásra.

De hogyan csorbíthatták ilyen szokatlan egyetértésben saját jogaikat a tulajdonosok? Azért is történhetett ez meg, mert kevesen vettek részt a közgyűlésen: a szavazati joggal rendelkezőknek a fele sem ment el. Ők pedig javarészt nyilván abból a „baráti” körből kerültek ki, akik számára a Mol korábban különböző módokon kihelyezte saját részvényeit.

Volt persze, aki nem a saját jószántából nem ment el a közgyűlésre, hiszen nagyon szeretett volna élni az új szerzeményéhez kapcsolódó jogokkal. A Szurgutnyeftyegaz azért nem kapott bebocsátást, mert a Magyar Energia Hivatal a tulajdonszerzés jóváhagyása helyett nyilvánosan nem részletezett kérdéseket intézett az orosz tulajdonoshoz (a MEH honlapján erről semmilyen információ nem található).

Ez így nem elegáns megoldás. De míg az OMV esetében egy uniós, transzparens vállalattal szemben történtek hasonló lépések, most egy átláthatatlan tulajdonosi szerkezetű és szándékú orosz óriáscéggel szemben folyik a védekezés. És még az is lehet, hogy a Mol és mások jogi trükkjei udvarias húzásnak bizonyulnak majd a Szurgutnyeftyegaz válaszlépéseihez képest.