A sör és virsli ünnepe

Bár az idén legalább az időjárás kegyes volt a majálisozókhoz, mégis furcsa hangulatban telt az ünnep. No nem arra az ellentmondásra gondolok, hogy a munkát sörrel és virslivel kikapcsolódva ünnepli a nép, hiszen ezt már megszokhattuk. Végül is igazán megérdemli az ellazulást az a 3,764 millió dolgozó (beleértve a 708 ezer közalkalmazottat is), aki a többi 6,264 millió honfitársát eltartja.

Az igazán disszonáns az volt május 1-jén, ahogy az MSZP vezetése és a miniszterelnök igyekezett elvegyülni a Városligetben relaxáló szimpatizánsok között. Akik még azt is megbocsátották a szónokoknak, hogy azok bizony most fájdalmat okoznak majd nekik. Hiszen hallhatták: együtt sírunk, együtt nevetünk. Különben sem volt még olyan rég a 2003-as majális, amikor a jóléti rendszerváltás vívmányait ünnepelhették közösen. Hogy azóta romlott a versenyképességünk, és rekordmélységben maradt a foglalkoztatottság? Ugyan már, legalább a „munka” ünnepét ne rontsuk el! A szakszervezetek is inkább diszkréten a Parlament elé szervezték tüntetésüket a megszorítások ellen, így nem hallhatták, ahogy Lendvai Ildikó pártelnök épp baloldali minimumot hirdet.

Kínos jelenetek ezek, de vegyük észre a pozitívumokat. Először is, ezúttal legalább nem énekelték el az Internacionálét. Másodszor: eddig még egyetlen szocialista képviselő sem akarta leszállítani a sör és a virsli áfakulcsát. Pedig igény volna rá... GCs