Kívánatos partner?

A csütörtökön kezdődő kétnapos EU–orosz csúcs vélhetően a cseh tanácsi elnökség külpolitikai baklövéseinek listáját gyarapítja majd. Pedig az már most is elég terebélyes. A cseh elnökség januárban Izrael gázai hadműveleteinek „defenzívként” való jellemzésével és Putyin orosz elnökként való megjelölésével kezdődött, aztán márciusban Topolánek ügyvezető kormányfő Barack Obama elleni felesleges kirohanásával folytatódott (Topolánek azt mondta, Obama gazdaságpolitikája a pokolba vezető út. Lehet, hogy az, de EU-elnökként erről káros volt beszélnie). Aztán jött a kínos május 8-i partnerségi csúcs Prágában, ahol Türkmenisztán, Üzbegisztán és Kazahsztán is fityiszt mutatott az EU-nak, nem írta alá az uniós gázellátás diverzifikálását célzó megállapodást.

Rossz előjelek veszik körül az e heti habarovszki EU–orosz csúcsot is. Moszkva és a Nyugat viszonya finoman szólva ismét hűvös a grúziai NATO-hadgyakorlat árnyékában. Az EU nem tudta elérni a nagy sikerként tálalt tavaly augusztusi tűzszünet feltételeinek betartását a Kreml részéről az orosz–grúz katonai konfliktust követően. A múlt héten kiadott új orosz nemzetbiztonsági stratégia pedig egyenesen olyan megállapításokat tartalmaz, mint hogy „az erőforrásokért folyó versenyben a problémák megoldására a katonai erő használatát nem lehet kizárni”. Aláíró: Dmitrij Medvegyev államfő.

Biztos, hogy szükség van most erre az EU–orosz csúcsra? UGy