Szalmaszálba kapaszkodunk

Már nagyon ki lehettek éhezve a befektetők a kedvező hírekre, ez látszik a pozitív magyar makroadatokat követő reakciókból. Pedig még néhány hónappal ezelőtt nem biztos, hogy ilyen kitörő lelkesedéssel fogadott volna egy 15 százalék feletti ipari visszaesést, illetve 18 százalékos exportszűkülést a piac. A jövő héten megjelenő előzetes GDP-adat azonban lehűtheti a kedélyeket, mert az eddig megjelent első háromhavi számok meglehetősen rosszak voltak. Könnyedén 10 százalék közelébe kerülhet a magyar gazdasági visszaesés, ami egyébként jelentősen nem is lóg majd ki a nemzetközi tendenciából.

A fellendülés pedig még minden jel szerint várat magára, nem ússzuk meg ilyen könnyen a recessziót. A belső piacok még masszívan lefelé tartanak, s ezen várhatóan csak tovább ront a júliusi áfaemelés árfelhajtó hatása. A beruházások is egyre jobban visszaesnek, ami azt jelzi, hogy saját erőből nem nagyon tudunk majd kijönni a gödörből, ha nem válik be a Bajnai-féle gazdaságélénkítő csomag. Ezzel kapcsolatban viszont igencsak szkeptikus vélemények hangzottak el az utóbbi időben.

Óvatosságra int, hogy a pénzügyi helyzet alapvetően nem változott, továbbra is az IMF és az EU hitelcsomagjából tartja fenn az ország a finanszírozhatóságát. A frissen újraindult kötvényaukciók mögül könnyen elfogyhat a kereslet, ha ismét rosszabbra fordul a nemzetközi befektetői hangulat. Ezzel pedig a forint is újra begyengülhet.

Remélhetőleg a gazdaságpolitika is meglovagolja ezt a kedvező hullámot, amíg tart, és nem az esetleg keletkező többletbevételek elköltésén fáradozik majd a választási dömpingben. Rövid távon a legfontosabb a nemzetközi szervezetek által biztosított források fokozatos kiváltása lenne. Ez pedig főként azon múlik, mennyire tartják majd hitelesnek az új kormány tevékenységét a piaci szereplők.