Józanságra ítélve

Az új (egyébként uniós eredettel rendelkező) szabálykönyv ugyanakkor első látásra nem támaszt teljesíthetetlen követelményeket, hiszen számszerű előírást egyáltalán nem tartalmaz, és adminisztrációs téren sem lesz túl sok többletfeladata a piaci szereplőknek az eddigiekhez képest.

Ráadásul ha valamiben, akkor a személyi jellegű kiadásokban tényleg időben behúzták a féket a hazai bankok, illetve egyéb pénzügyi szolgáltatók. Csak a hitelintézeti szektorból nagyjából kétezer alkalmazott tűnt el az elmúlt bő egy évben, és – ellentétben néhány amerikai versenyzővel – a személyi (vezetői) kiadásaikat is drasztikusan visszafogták a hazai bankok.

Néhány, a hazai szereplők számára is megszívlelendő pont azért csak akad ebben az ajánlásban. Ilyen például, hogy a felügyelet nyomatékosan felhívja a piaci szereplők figyelmét arra, hogy az anyagi ösztönzésnél tartsák szem előtt a dolgozó, illetve a társaság hosszú távú érdekeit, vagyis a munkatársnak üzletkötéskor alkalmasint a cég és az ügyfél érdeke is ott lebegjen a szeme előtt, ne csak az ügylet után járó jutalék. A horror mértékű bónuszok és jutalékok kora is letűnni látszik annak tükrében, hogy az ajánlás nagyobb arányosságot kér az alap- és a teljesítménybér között, illetve utóbbinál a pénzbeni kifizetés súlyának mérséklését is várja.
Persze minden ajánlás csak annyit ér, amennyire sikerül a benne foglaltaknak érvényt szerezni. Ez a dokumentum viszont ebből a szempontból is jól áll, hiszen minden egyes piaci szereplőnek alapvető érdeke, hogy ráhangolódjon a megfogalmazott előírásokra. Már ha valóban hosszú távra tervez a piacon.