B tervre lenne szüksége az Orbán-kormánynak

Pedig a terv ideálisnak tűnt az Európai Unió felé vállalt hiánycsökkentés, valamint a választási ígéretek megfinanszírozására: nem kell népszerűtlen megszorításokkal, szerkezeti reformokkal bajlódni, a pénzintézeti szektor megsarcolása ráadásul illik a Fidesz eddigi retorikájába, sőt, még a nemzetközi trendbe is. A biztosnak hitt bevételi pillér azonban inogni látszik.

Rögtön az adó kivetésének módja is igen problematikus. Mivel a pénzügyi szektor rendkívül heterogén, az adóalap meghatározása igen eltérően érintené az egyes szereplőket, amelyek ráadásul eltérő hatékonysággal tudnának kitérni a fizetési kötelezettség alól. Így a most folyó tárgyalásokon nyilván kemény lobbiharc folyik, ki mennyivel vegye ki a részét a pluszteherből.

Még ha sikerül is azonban minden szereplőnek elfogadható megoldást találni, egy ekkora mértékű adónak súlyos következményei lennének a gazdaságra nézve. Nem csak a költségek áthárításán keresztül, ahogy azt többen felvetik, és ami ellen a kormány kemény fellépést ígér. A nagyobb probléma az, hogy a Magyarországon működő bankok külföldi anyabankjai – többek között épp a most súlyosbodni látszó görög adósságválság miatt – maguk is kihívásokkal néznek szembe. Így nem valószínű, hogy újabb tőkét juttatnának leányaiknak arra, hogy azok betömjék a magyar költségvetés lyukait. Márpedig ez a hazai hitelezés jelentős visszafogását vonhatja maga után.

Gyakran felbukkanó teória, hogy az állam saját maga lépne a megnyíló piaci résbe, netán a bankadó alól most a hírek szerint kihagyott takarékszövetkezetek helyzetbe hozásával. Csakhogy ez sok pénzbe kerülne, sértené a versenysemlegességet, ráadásul lassú és kétes hatékonyságú megoldás lenne.

A kormánynak most megfontoltságra volna szüksége.

Meg egy B tervre.

Olvassa el Farkas István volt PSZÁF-elnök véleményét és Asztalos László György pénzügypolitikus véleményét is a bankadóról

A pénzügyi szektor a tervek átgondolására kéri Orbán Viktort