Majom a cérnában

Hogy a jelenlegi formában mindez mennyire ütközik az Európai Unió jogrendjével, az megérne egy vitát – valószínűleg erre sor is kerül – de tény, hogy a rendszerre égető szükségük volt a hazai vállalkozásoknak. Szükségük volt rá, mivel a kormányzati szereplők – nem először – megkérdőjelezhetetlen hangsúllyal szögezték le: egyetlen munkavállaló sem járhat rosszul. Jobb időkben is kockázatos ilyen

Ennek érdekében értelmetlenné vált a vita a minimálbérről, annak bruttóját jelentős mértékben kellett emelni, a többi dolgozó bérfejlesztésének elmulasztása pedig szankciókkal járhat.
Az egyenleg ma még nem megvonható, de a változások indokolnak néhány felvetést. A nettó pozíció változatlansága ugyan eredmény, de a munkavállalók reálbére az infláció miatt így sem marad meg.

A cégek kedvezménnyel bár, de – komoly adminisztrációs terhek mellett – maguk is részt kénytelenek vállalni a béremelésből, eközben a mostanában különösen szűkös költségvetési források folynak el egy túl kategorikus mondat miatt.

Kérdéses, mit szólnak majd mindehhez az uniós szakjogászok, és az is megérne majd egy-két tanulmányt, mi lett azokkal az egyébként ígéretes cégekkel, amelyeknek sehogy sem fért bele egyenletükbe az elvárás, és inkább lemondtak az állami megrendelésekről. Vajon hányan lesznek, és vajon mennyire torzítja majd mindez a versenyt, illetve az amúgy is vitatható közbeszerzési rendszert?

Amit tehát a hosszú papírmunka végén fel tudunk mutatni, az a nettó pozíció változatlansága 2011-hez képest, ez az idei inflációs várakozások ismeretében egyre kevésbé vigasztalja a dolgozókat. Ezt a nettó pozíciót lehet majd a megfelelő politikai fórumokon lobogtatni, míg a vállalkozók csendben belegabalyodnak a rendszerbe, mint majom a cérnába.