Ha a föld nem lesz biznisz, termelni sem éri majd meg

 A mondat jól összegzi a jogszabály szellemiségét. A szövegben több olyan pont van, amely az agrárium profittermelő képességét legalábbis kérdésessé teszi, és így bizonytalanságot szül. Az egyik hangsúlyos pont, amelyiket a szakmai szervezetek egy része hevesen bírált – és jegyezzük meg rögtön: nem mindegyikük –, az eltúlzottnak látszó foglalkoztatási kötelezettség az agráriumban tevékenykedő gazdasági társaságok esetében.

Ez látszólag kedvez a vidéki munkahelyek teremtésének, de kirívó aránytalansága miatt végső soron inkább a tevékenység feladását, vagy minimum takarékra állítását eredményezheti. Különösen aggályos az is, hogy a szabály csak a gazdasági társaságokra nézve lenne kötelező, az ugyanakkora területen működő családi, illetve egyéni gazdálkodókra nem.

Problémát jelenthet az is, hogy a bérelhető terület nagyságát viszonylag alacsony, kevésbé versenyképes üzemméretet lehetővé tevő határban szabták meg.

És végül szintén nagy probléma az is, hogy elbizonytalanítják a potenciális hitelezőket előbb a törvény szövegével, majd a rendkívül kemény hangú nyilatkozatokkal. Hitel nélkül ugyanis nem lesz előrelépés, és ha azt a hitelt nem a piaci szereplők adják, akkor majd az államnak kell, ami viszont elég irreális gondolat. A birtokpolitika főbb irányainak módosítával a kormány persze szakpolitikai vagy legalábbis politikai célokat próbál elérni. Ennek jogát igaztalan lenne elvitatni, egy választás után a kormánynak szíve joga módosítani a korábbi irányvonalakon, előtérbe helyezni más szereplőket. Mégsem árt mindezt kellő megfontoltsággal tennie: ha ugyanis a föld nem lesz „biznisz”, akkor termelni sem éri majd meg.