Bizalmi ügyvéd: átvehető a német minta?

A bizalmi ügyvédek az ügyvédi kar tagjai lehetnek, akiknek a hivatás gyakorlása mellett e speciális jogi feladat végrehajtásához szükséges szakképesítést (integritás tanácsadói képzés útján) is meg kell szerezniük. A képzés tartalmáról később egy végrehajtási rendelet fog intézkedni.

A bizalmi ügyvéd egyfajta külső ombudsman, akit állami vagy önkormányzati szervnek nem minősülő jogi személyek (tehát jellemzően cégek) bíznak meg olyan bejelentések fogadásával és kezelésével, amelyek orvoslása vagy megszüntetése a jogi személy jogi vagy jogszabályba nem ütköző üzleti érdekét szolgálja. A bizalmi ügyvéddel kétoldalú megbízási szerződés jön létre, de valójában e jogviszony hárompólusú. A harmadik alanya az személy, aki a megbízó tevékenységével kapcsolatos bejelentést megteszi a jogi személy által megbízott bizalmi ügyvéd felé. A törvényi szabályozás a bizalmi ügyvéd összeférhetetlenségét úgy kívánja megakadályozni, hogy a bizalmi ügyvéd a megbízójával korábban nem állhatott szerződéses, illetve munkavégzésre irányuló jogviszonyban. Tehát a megbízó vállalkozásnak olyan ügyvédet kell találnia, akinek van szakképesítése, és nem dolgoztak korábban együtt. A bizalmi ügyvéd e tevékenységére tekintettel a megbízón kívül mástól javadalmazást nem fogadhat el. Vagyis a bejelentőtől sem kérhet vagy kaphat díjazást, a megbízás teljesítésével arányos díjazást – ami szabad megállapodás tárgya – kizárólag a megbízó fizethet részére.

Mivel csak jogi személy lehet a megbízó, a jelenlegi nem jogi személy társasági cégformák (bt. és kkt.) és egyéni vállalkozó nem adhat bizalmi ügyvédi megbízást.

A bizalmi ügyvéd bejelentéseket a megbízó munkatársaitól (belső bejelentő, aki jellemzően az angolszász jogi szabályozás célpontja, a whistleblower), vagy a cég külső partnereitől (pl. szállító, szerződésben álló vállalkozás) kaphat, azokat a megbízó jogi személyhez továbbítja. A bejelentést anonim módon kezeli a bizalmi ügyvéd, amennyiben előzetesen, írásban nem kap felmentést a bejelentőtől, annak adatairól, a saját megbízója irányában is titoktartási kötelezettség terheli!

Mit tehet a bizalmi ügyvéd? Fogadja a bejelentéseket, jogi tanácsadást nyújt a bejelentőnek, kapcsolatot tart vele, tőle további tájékoztatást, felvilágosítást kérhet. Nem vizsgálódik, nem válik külső ellenőrré, de a megbízó rendelkezése szerint közreműködhet a bejelentés alapján indult vizsgálat lefolytatásában. Amennyiben viszont a bejelentő kéri, írásban köteles tájékoztatni a bejelentőt a bejelentéssel kapcsolatos eseményekről, a bejelentés alapján indult vizsgálat eredményéről, az intézkedéséről vagy a vizsgálat lefolytatásának elutasításáról.

A törvényjavaslat német minta adaptálására hivatkozik, de a bizalmi ügyvéd jogintézménye a magyar jogi gondolkodás és az üzleti élet számára elég unikálisnak tűnik. Szinte bizonyosra vehető, hogy a magyar vállalkozások érdeklődését nem fogja felkelteni a bizalmi ügyvéd alkalmazásának lehetősége. Valószínűleg egyszerűen költségként tekintenek majd a bizalmi ügyvédre, gazdasági előnyeit nem értékelik, holott a gazdasági visszaélések, a jogsértő, szabálytalan, etikátlan vagy másoknak kárt okozó tevékenységek feltárására irányuló bejelentések, vagy bármilyen információ, ami a társasági működést javíthatja, ennek a sajátos, „privát” bejelentési rendszernek értelmet adhat.

Mi adhat lökést a bizalmi ügyvédi tevékenység elterjedéséhez? Logikus lenne, hogy a legnagyobb állami tulajdonú társaságok (MNV, Posta, MÁV) vagy hasonló önkormányzati cégek (például a BKV vagy az önkormányzati holdingok) esetében, amelyek nem minősülnek állami szervnek vagy helyi önkormányzati szerveknek, így nem esnek majd a közérdekű bejelentés és panasz megalkotandó törvényben rögzített eljárásrendjének hatálya alá, nem csak lehetőség, hanem egyenes kötelezettség legyen a bizalmi ügyvéd alkalmazása. Természetesen csak egy bizonyos méretnagyság (alkalmazotti létszám vagy árbevétel) felett kellene a köztulajdonban álló gazdálkodó szervezeteknek bizalmi ügyvédet alkalmazniuk.

Szintén a vállalati működés megbízhatóságának erősítését szolgálná és a bizalmi ügyvédi tevékenység igénybevételére ösztönözne, ha a nyilvános működésű, értékpapírpiaci szereplők (tőzsdei társaságok) számára kötelező lenne a bizalmi ügyvéd megbízása. Emlékeztetőül, éppen az Enron, Worldcom és más nemzetközi nagyvállalatok botránya volt, amely bejelentési és a bejelentő-védelmi rendszerek kialakítására vezetett.

Végül jogalkotási eszközzel teret lehetne nyitni a bizalmi ügyvédségnek a magántulajdonú közszolgáltató szervezeteknél, azon a területen, ahol az állam a regulációval, a hatósági árak és a működés szabályozásával szükségszerűen beavatkozik a piaci folyamatokba.