Belül tágasabb

Hoppon maradt az Európai Unió Ukrajnával. Hatalmas piac nyílt volna meg számára, amitől keleti szomszédunk társulási szerződése aláírásának elmaradásával látszólag csak ideiglenesen, a keddi orosz-ukrán megállapodások eredményeként vélhetőleg hosszabb időre lecsúszott.

Lecsúszott politikai berendezkedésének és befolyásának kelet felé való kiterjesztéséről is, hiába közölte november végén Ukrajna, hogy jövőre újra elővenné a társulási szerződés ügyét. Nem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy erről már letett a Janukovics-Putyin megállapodás részeként. Az EU-Oroszország (vagy Németország-Oroszország) tengely maradt, ahol volt. Merkel bosszankodhat, Putyin hátradőlhet.

Magyarország, uniós tagként, szintén csalódott lehet. Ukrajna közvetlen szomszédjaként ráadásul azzal is szembe kell nézünk, hogy az eddigi harmadával alacsonyabb ukrajnai gázárak miatt nő az ottani, nagy energia- és gázfelhasználó iparágak versenyképessége a magyarországiakéhoz képest, számunkra ezen belül is kiemelkedő terület a műtrágyagyártás. Egy szűkebb hazai üzleti kör eleshet az Ukrajna felé történő gázszállítás hasznától, de sokkal fontosabb, hogy Magyarország egészének le kell mondania azokról a lehetőségekről, amelyeket egy EU-val szabadkereskedelmi megállapodást kötött országgal kihasználhatnánk.

Ám szintén, mert Ukrajna közvetlen szomszédja vagyunk, álszent dolog lenne azt állítani, legalábbis rövid távon, nem járunk jól azzal, hogy nem mérgesedett el az orosz-ukrán kapcsolat. Most például a mi fejünknek sem kell fájnia az Ukrajnán keresztüli gázimportunk miatt. Ám már korábban megtanultuk, hogy a valódi biztonságot minden szegmensben az egyoldalú függések kerülése, azaz a hosszú távú megoldások jelentik.

Ez most Ukrajna fő gondja is. Az, hogy végül milyen útra lép, az ottani ellenzék erején vagy gyengeségén, de még inkább az EU-orosz erőegyensúly alakulásán múlik.