Csak görbüljön

Elfogadták a költségvetést, ami annyiban már most dicséretes, hogy karácsony előtt befejezték. Emlékezetes, néhány éve még a fa alól kellett visszahívni a Kossuth térre a képviselőket, hogy újévre kész legyen a büdzsé – idén normalizálódott a törvényhozás tempója.

A kormány ígéri: tartható lesz a büdzsé. Azt is bizonygatják, hogy nem választási a költségvetés, ahogy azt is, hogy nem lesz terület, ami rosszabbul járna, mint 2013-ban. E két utóbbi állítás egymás mellé rakva legalábbis érdekes jövőképet vetít elénk. Persze lehetne-e egyáltalán nem választási büdzséről beszélni választás évében?

A Költségvetési Tanács szerint például tarthatóak a számok, de azért erőteljesen ajánlják, hogy októberig ne nyúljanak hozzá a tartalékhoz. Jellemző, hogy Varga Mihály már a zárószavazás utáni sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy ő azért nyugodt, mert nagy a tartalék, ha módosításra lenne szükség. Lehet természetesen azt gondolni, hogy nem nyúlnak bele a tervekbe év közben. Hihetjük, hogy ha a kampány úgy kívánja, akkor a kormány nem fog még néhány százmilliárdot elkölteni valamelyik fideszes potentát városának stadionjára, nem lépnek meg újabb rezsicsökkentést, és nem adnak még ide-oda kisebb támogatásokat véletlen épp február-márciusban. Ha ez így történik, akkor nem is lesz probléma. Akkor talán az is elhallgat, aki most amiatt aggódik, hogy csak az utolsó előtti módosító indítványok elfogadása és a zárószavazás közt belengettek egy rezsicsökkentést és egy adómódosítást, amivel a büdzsében nem is kalkuláltak.

A feladat 3 százalék alatti hiányt elérni – a kormány most úgy számol, 2,9 lesz a vége. Aki emlékszik még iskolai éveire, tudhatja, ez mennyire hasonlít arra, amikor néha a 100 pontból épp 91-et, vagy mondjuk 51-et sikerült szerezni. Ha megvan az álomhatár, senkit nem érdekel, mennyivel van meg. Csak lenne meg.