Északi nyitás

Jelentősen átalakítja termelő-portfólióját a Mol azzal, hogy északi-tengeri lelőhelyekben szerez érdekeltséget. Fő célként készleteinek és termelésének növelését jelölte meg, mégpedig az eddiginél kisebb kockázatú környezetben. „Világos üzenetet küldünk befektetőinknek és versenytársainknak, hogy a Mol-csoport komolyan gondolja a növekedést, és képes új területeken megjelenni” – mondta cége közleményében Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató. A világos üzenet átment, a Mol részvényeinek árfolyama pénteken közel három százalékkal nőtt.

Igaz, volt is honnan nőnie. De az is igaz, egyelőre csodát sem várhatunk. Kétségtelenül jó irány, hogy a szénhidrogén-ipari csoport az eddiginél gazdaságilag és politikailag is biztonságosabbnak ítélt térségben veti meg a lábát, ettől azonban továbbra is jelen van a kényesebb térségekben is. Szíriában már alaposan megütötte a bokáját, Horvátországban épp most üti. Oroszországban el kellett adnia egy megcsappant hozamú blokkját, de állítólag a nemrég Magyarországon – több év után – kiírt szénhidrogén-koncessziós pályázat sem pontosan az volt, amire számított.

Így ezután nem mindegy, hogy a most indult északi nyitás, a termelő portfóliójának csak a gazdagítását jelenti, vagy azt is, hogy a társaság egyúttal kirostálja majd a kevésbé sikeres, vagy a problémás termelőelemeket. Ez utóbbiak közé tartozhatnak horvátországi leányvállalatának, az INA-nak eszközei is. A Mol ugyan nem akar megválni az INA-tól, amely elég nagy részt képvisel a termelésében, de ha nem sikerül rendeznie vitáját ottani tulajdonostársával, a horvát állammal, akkor rákényszerülhet az eladására.

A Mol talán éppen erre a lépésváltásra készült azzal, hogy akkorra már lesznek békésebb, bár hűvösebb vizeken lévő szerzeményei is. Ezeknek a Mol-vezér szerint „az Egyesült Királyság kiszámítható és transzparens szabályozói környezetet nyújt.”