Korai öröm

Túlzott leegyszerűsítés a GDP fetisizálása, de alighanem nem tévedünk nagyot, ha kijelentjük: a magyar gazdaságnak égető szüksége van minden egyes tized százaléknyi növekedésre. Ha a mezőgazdaság hozza meg a várt növekedést, akkor ez jelenti a jó hírt, álságos megközelítés tehát a mostani eredmények olyan beállítása, mintha a növekedés csak illúzió lenne.

A mezőgazdaság kiemelkedő mértékű növekedése ugyan bázishatásból fakad, és ami még nehezebbé teszi az adatok értékelését: nem kíséri a bővülést az ágazatban az elkölthető jövedelmek növekedése. Ezzel együtt ugyanakkor – jóval szerényebb mértékben – más szegmensek, így az ipar, vagy a szolgáltatások is növekedtek. Komoly fordulatról még korai lenne beszélni; részben a korábbi gyér teljesítmények, részben pedig az uniós források utolsó nagy rohamai miatt a mostani bővülés még nem jelenti azt, hogy vége a nehéz éveknek.

Fontos azonban látni, hogy a növekedés bármilyen örvendetes is, annak szerkezetével ma még bajok vannak, és egyelőre nem világos az sem, hogy ezek a törések kinőhetők-e néhány év alatt. Az agrárium GDP-jének növekedése fizikailag is tetten érhető a tavalyinál jóval eredményesebb szántóföldi gazdálkodás terméseredményeiben, a termények világpiaci árának drasztikus csökkenése miatt azonban a termelők árbevétele és nyeresége is jócskán elmarad a korábbiaktól.

Mindez nem mutat mást, mint azt, hogy a GDP önmagában valóban nem mindenható mutatószám. Leváltására, vagy legalább kiegészítésére néhány érdemi és rengeteg komolytalan kísérlet volt már, egyelőre azonban hibáival együtt kell elfogadnunk, mint a gazdaság egyik legfontosabb irányjelzőjét. Ez az index most felfelé mutat, ami jó hír. Nem jelenti mindez ugyanakkor azt, hogy a magyar gazdaság nagy problémáit – a beruházások elégtelenségét, a versenyszférás munkahelyek számának alakulását, a technológiai lemaradást – magunk mögött hagytuk volna.