Lehet, hogy nem a Sólyom az utolsó próbálkozás

Szinte nem is értem, hogy miképpen mehetett csődbe a Malév, ha a nemzeti légitársaságunk egykori útvonalain most a Wizz Air megfelelő telítettséget tud produkálni. Jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint. Mindössze ennyi lenne a trükk, amire a Malév évente cserélődő menedzsmentje nem jött rá? Vagyis ha olcsóbb a repülőjegy, akkor több fogy belőle. Még Bakuba is, ahol magyar turistát korábban még szökőévente sem láttak. Ezek szerint az utasok nem vágynak különösebben semmilyen extra szolgáltatásra, csak szeretnének eljutni az adott városba.

Ha a szibériai Jakutszkba lenne olcsó a jegy, akkor valószínűleg oda is megfelelő telítettséggel repülnének a gépek. Egy ideig, aztán remélhetőleg egyre többen jönnének rá, hogy ami a megszokottnál olcsóbb, annak általában oka van. Különben mindenki olcsóbban adná a termékét.

Nem lepődnék meg azon, ha nem a Sólyom lenne az utolsó próbálkozás, amelyik be akarna törni a piacra. Mert az előrejelzések szerint szép jövő előtt áll a turizmus és a légi iparág is. Főleg Magyarországon. Logikus, ha egyre több embernek van munkahelye, egyre csökken a rezsi és nem lesz infláció, akkor egyre több megtakarítása lesz az embereknek. És akkor régi álmok válhatnak valóra. Csak rá kell bökni a térképre és bárhova elrepülhetnek a magyar családok.

A Nemzetközi Légiforgalmi Szövetség becslése szerint jövőre 19,7 milliárd dollárra nő a globális légiforgalmi iparág profitja a kerozin árának csökkenése, az utasszám bővülése és a költségcsökkentések miatt. Vagyis csak két évig kellett volna még a Malévnak kibírnia valahogy és a gazdasági konjunktúra magától megoldotta volna a nemzeti légitársaság helyzetét. Idén már 3 milliárd utast szállítanak a légitársaságok. Köztük a cseh, a román, a lengyel és a szerb nemzeti légicégek. Csak a magyar nem. De a fapados légitársaságok persze már szinte teljes egészében betöltötték a Malév által hagyott űrt.