Öbölből vödörbe

A parlament egy hónappal ezelőtt fogadta el az Egyesült Arab Emírségekkel kötött kettős adóztatási egyezményt, amely – az öbölország ratifikációját követően –, várhatóan jövőre lép hatályba. Ezzel a szerződéssel együtt, hazánknak már 76 állammal lesz hatályos kettős adóztatási egyezménye, ami még az európai és a fejlett adókultúrával rendelkező, Európán kívüli országokkal összevetésben is jelentős.

Az Egyesült Arab Emírségekkel való egyezmény megkötése harmonikusan illeszkedik a „keleti nyitás” koncepciójával fémjelzett magyar külgazdasági stratégiába, kétségtelenül jótékony hatással lesz a két ország közötti gazdasági kapcsolatokra. Az ország gazdaságpolitikai nyitottságát is mutatja, hogy az adóegyezményeink száma közelebb van a százhoz, mint az ötvenhez.

Ugyancsak az egyezmény mellett szól, hogy biztosítja az információcsere lehetőségét az érintett adóhatóságok között, és így a NAV az eddiginél is nagyobb hatékonysággal jut majd hozzá az Emirátusokban keletkező, hazai adózási szempontból releváns információkhoz. Mivel – a szerződés alapján – nincs visszamenőleges időbeli korlát az információcserére, az adóhatóság akár azokat is fülön csípheti majd, akik az elmúlt években elfelejtették bevallani az Emírségekben szerzett, és egyébként Magyarországon is adóköteles jövedelmeiket.

Nem tudni ugyanakkor, hogy számolt-e a kormány azzal, hogy az egyezmény aláírása egyúttal adóoptimalizálási és adótervezési kiskapukat is megnyit a közel-keleti kapcsolatokkal rendelkező magánszemélyek és társaságok előtt. Például az Emírségek több társemirátusa nem ír elő szja-fizetési kötelezettséget a magánszemélyek munkaviszonyból származó jövedelmére. Eddig ezek a jövedelmek Magyarországon adókötelesek voltak – attól függetlenül –, hogy a magánszemély itthon, vagy életvitelszerűen az Emírségekben tartózkodott, és akár még a lakcímnyilvántartásból is kijelentkezett Magyarországon.

Az adóegyezmény jövő évi hatálybalépésétől a kint dolgozó magyar állampolgárok jövedelmét kizárólag az Emírségek adóztathatja majd meg, és mivel ez nem áll szándékában, az ott dolgozó magyarok teljesen legálisan, adómentesen fognak munkaviszonyból származó jövedelemhez jutni. Élelmesebb adótanácsadók ezt a lehetőséget várhatóan olyan esetekben is ki fogják használni, amikor a munkavégzés egyébként nem feltétlenül kötődne az Emírségekhez.

Az egyezmény hatálybalépése tág teret nyújt az adótervezésre társaságok esetében is: egyes társemírségek (így például Rász el-Haima) ugyanis nem vetnek ki társasági adót a területükön működő vállalkozásokra.

A magyar társaságiadó-törvény számos védőmechanizmust alkalmaz arra, hogy egy ilyen, adómentes társaságba történő jövedelemátcsoportosítás vagy az onnan kifizetett jövedelmek hazahozása ne kerülje el a magyar adófizetési kötelezettséget. Így például abban a tekintetben is szigorú, hogy milyen feltételekkel lehet az alacsony adókulcsú országokban működő társaságokba kifizetett összegeket a hazai adóalapból levonni, illetve megadóztatja azokat az osztalékjövedelmeket is, amelyeket egy magyar vállalkozás egy alacsony adókulcsú országban létrehozott társaságból szerez.

Az új egyezménnyel ugyanakkor az Emírségekben működő társaságok „fehér listára” kerülnek, és mindezek a törvényi védőmechanizmusok nem, vagy csak korlátozottan lesznek alkalmazhatók a területükön működő társaságok bevonásával végrehajtott ügyletekre. Nem kell hát jósnak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: ez számos esetben adóelkerüléshez fog vezetni, azaz a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntöttük.

Okos dolog egy újabb adóegyezményt kötni, de egyáltalán nem indokolt fontos adózási alapelveket beáldozni miatta, különösen, hogy erre nem is volt szükség: az adóegyezmények gyakorlata számos olyan technikát ismer, amelyek felhasználásával az egyezmények visszaélésszerű alkalmazhatósága elkerülhető lenne. Sajnos nagyon úgy tűnik, hogy ezt a túlélőkészletet most az egyezményt magyar részről tárgyaló hivatalnokok nem alkalmazták.