Okostojások az ökoszisztémában

Ha az ember betekintett már a startupok kissé ezoterikus világába, hajlamos szkepszissel figyelni a nagy világmegváltó ötleteket, amelyek sokszor csak azért születnek, hogy valamelyik kockázatitőke-alapból kiszedjenek egy kis pénzt. Így aztán, amikor Izrael innovációs világát mutatják be, a magyar „startup szcéna és ökoszisztéma” nyelvezetén edződött megfigyelő óvatos. De ahogyan a feltaláló megszólal, elakad a szkeptikusok szava. Yossi Gross először is magyarul köszön, hiszen 1947-ben Budapesten született. Aztán szerény lelkesedéssel egy chipről kezd beszélni, amely a retinába ültetve, lézeres energiaforrással ellátva a nanotechnológia segítségével képes lehet a fényjeleket agyi ingerekké formálni, és viszonylag jó felbontású fekete-fehér képet alkotni olyanok számára, akik egyáltalán nem látnak.

Yossi Gross 567 bejegyzett szabadalommal rendelkezik az Egyesült Államokban (Magyarország 2002-ben 169-et produkált). Találmányaira és újításaira 1990 óra 27 céget hozott létre, ma pedig egy inkubátorházat üzemeltet, amelyben főleg saját találmányaira alapozva 15 startup cég működik. (A mi környékünkön nemrégiben átadtak az uniós forrásokból épült magyar inkubátorházat, amely leginkább egy vidéki plázára hasonlít, és alsó szintjén most nyílt meg a kínai áruház).

A NanoRetina cég két év múlva ígéri az emberi teszteket. Ha igazolódik a működés, a befektetők, alapítók és feltalálók irtózatos pénzhez jutnak. A projektet az izraeli állam alapjai mellett az Európai Unió is támogatta. Nyilván nem azért, hogy a befektetőt meggazdagodjanak, hanem hogy a vakok lássanak. De a két gondolat, amely máshol esetleg feszültségeket szülne, az izraeli startupvilágban természetesen él együtt.

Hogyan lehetséges az, hogy Izrael az Egyesült Államok és Kína után a harmadik a világon az induló technológiai vállalkozások számát tekintve? Általában három elemet említenek meg. Az első az állami szerepvállalás. Az 1990-es évek elején az izraeli állam felismerte, hogy sem ásványkincseire, sem iparára nem alapozhat, ezért 100 millió dolláros állami alapból kockázatitőke-cégeket hoztak létre. Később ezeket privatizálták, és számtalan állami program csatlakozott hozzájuk. A második a hadsereg szerepe. Izraelben a férfiak három, a nők két évig katonák. Háborús helyzetben, állandó készültségben dolgoznak. Ez olyan szemléletmódot ad, amely nagyobb kockázatok vállalására buzdít emellett a legtehetségesebbeknek a hadseregben is lehetőségük van fejlesztéseken dolgozni. A harmadik pedig természetesen a nyelvtudás, amely nélkül hiába kopogtat be bármelyik ötletgyáros egy nemzetközi tőkealaphoz.

Az egyik új izraeli világsiker, gépkocsik ütközésvédelmi rendszerét gyártó Mobileye ablakából pillantunk körbe: jobbra az Intel fejlesztési központja, odébb az Amdocs, a Teva, a Data Technologies, az IDT, az NDS kutatás-fejlesztési bázisa. Ez Jeruzsálem Szilícium-völgye, a Har Hotzvim. 200 cég 8500 alkalmazottja ontja itt magából a gyógyszerészeti, technológiai kutatási eredményeket. Ezek a cégek igyekeznek levadászni a legjobb agyakat.

De sokan nem mennek el hozzájuk. Tel-Aviv városának könyvtárában kihasználatlan volt a legfelső emelet. A város fiatal számítógépes okostojásoknak ajánlotta fel a terület. Biciklik, gitárok és pizzásdobozok között dolgoznak a rasztahajú kutatók. Az egyik két fős csapat egy animációs nyelvtanulási játékon dolgozik. Álmuk, hogy előbb elterjedjen a világban az ingyenes verzió, majd pénz keressenek a második fázisban, és végül egy nagy cég felvásárolja őket dollármilliókért. Csak ezen az emeleten két tucat hasonló cég van. Pont úgy dolgoznak, ahogyan a tel-avivi egyetemista, Ehud Sabtai is elkezdte 2008-ban. A közösségi alapú navigációs szoftverét, a Waze-t idén nyáron 1,3 milliárd dollárért vásárolta meg a Google. Jó, hogy nem kínai boltot nyitott.